A beteg és az orvos

Dátum: 2014. 12. 11.


– Jó napot kívánok doktor úr!
– Tessék parancsolni, miben segíthetek?
– Szeretnék egy vérvizsgálatot vércukor szintre, valamint írjon fel nekem kérem egy gyógyszert, konkrétan ezt (és átnyújtja a papírt amire felírva a gyógyszer neve)
– Nem probléma, parancsoljon.

egy héttel később

– Jó napot kívánok doktor úr!
– Tessék parancsolni, miben segíthetek?
– Nem látszik semmi a vércukor szint mérésből, szeretném ha megismételnénk a tesztet, most kérjünk be egy pár további értéket is (és átnyújtja a papírt, amin akkurátusan sorban ott vannak a tesztek)
Az orvos leveszi a szemüvegét. Felnéz, és az asztal túloldalán levő szék irányába mutat.
– Foglaljon helyet. Miért kérte ezeket a vizsgálatokat?
– Mert nagyon fáj az oldalam, migrénszerű fejfájás gyötör, valamint az emésztésem sincs rendben.
– Aha. És miért nem ezzel kezdte? Azt hiszem van egy tippem, de ahhoz hogy kiderítsük, el kéne menjen egy ultrahangra, és kéne egy vizeletvizsgálat is.

A másik történet (ez alkalommal nem kitalált történet, valóban megtörtént).

Búvároktató, szállodaigazgató voltam Ázsiában, Balin, egy messzi kis faluban, a sziget északi részén. Naponta sokszáz merülés indult a bázisról, elképesztő mennyiségű rutint szedtünk össze.
Egy nap egy holland búvár odajött, és – meglepően őszintén – elmesélte, hogy gondja van, mert általában a merülés legmélyebb pontján, elkapja egy értelmetlen félelem, szorongás, és nem érti. Tapasztalt búvár, a merülések könnyűek, nincs semmi ok rá, de mégis, retteg odalenn. Amikor vége a merülésnek, ez az érzés egyszerűen eltűnik. Szóval ő akkor most lehet hogy nem merülne tovább. Ez a beszélgetés a bázison történt, akkor szerelte le a felszerelését. Végignéztem, és azt mondtam neki, hogy cserélje le a ruhát amit most visel, kap tőlünk egyet, merüljön azzal. Nem értette, de elfogadta, és adott még egy esélyt.

Boldogan jött vissza a következő merülésről. Működött, de nem értette, hogyan lehet hogy a másik neoprém ruhában nem szorongott. Elmagyaráztam neki, hogy amire gyanakodtam, az a carotid sinus reflex, és ezért kapott egy nem szűk nyakú ruhát (a szoros ruha nyomta agyba menő artériát, és a rosszulléte, szorongása egy egyszerű reflex reakció).

Hogy miért meséltem el ezt a két történetet?

Ami a közös bennük, hogy mindkettőnél a szakértő adott megoldást.
Ami nem azonos a két helyzetben, az az, hogy a második esetben a problémát egyszerű volt megoldani, mert a búvár jól tette fel a kérdést.

Az életben is sokszor belefutok/belefutunk abba, hogy a dolgok úgy történnek mint az orvosos történetben. Nem azt kéri / kérdezi az ügyfél amit kéne, valójában ő sokkal többet gondol arról a tudásról ami a birtokában van, és inkább a szakértői kérdést/kérést teszi fel, nem pedig azt ami a problémája. A vége ennek az lesz, hogy a szakértő (esetünkben az ügynökség) válaszol, elhalmozza sok sok adattal, beletesz csilió óra munkát, pedig a megoldás sokkal egyszerűbb lenne. Fel kéne tenni azt a kérdést ami valóban izgatja, és hagyni hogy a szakember/ügynökség végezze azt a munkát, amiért megfizeti.

Az orvoshoz nem úgy megyünk, hogy ezt meg ezt a gyógyszert kérem, akkor a PPC szakihoz miért úgy kell menni, hogy ezt meg ezt a számot kérem? Nem lenne egyszerűbb a prroblémával kezdeni, és hagyni, hogy a megoldást szállítsa a szaki, ne pedig értelmetlen és felesleges mennyiségű számot?

Tetszett?

Ajánld barátaidnak, ismerőseidnek, kollégáidnak:

 

Ha szeretnél még több ilyet, akkor lájkold Facebook oldalunkat, iratkozz fel YouTube csatornánkra és RSS csatornánkra!

Hozzászólás beküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Pin It on Pinterest

A beteg és az orvos