AdWords

Egy érdekes összevetést olvastunk a Search Engine Land oldalon, ahol egy ügynökség első sorban az AdWords egyéni érdeklődési szegmenseiről írt (custom affinity segment), majd összevetette az eredményeket a remarketing, illetve a programmatic display eredményeivel.

RLSA vagy nagyon egyszerűen: remarketing célzás a Google Keresőjében. Nagyon izgalmas lehetőség, de kevesen tudják, hogy nem ugyanazon feltételek mentén használható, mint a Google Display Hálózaton megszokott célzás. És most jött még egy extra korlát.

Minden különösebb hírverés nélkül a Google bevezetett egy újdonságot az AdWords felületére.

– Jó napot kívánok doktor úr!
– Tessék parancsolni, miben segíthetek?
– Szeretnék egy vérvizsgálatot vércukor szintre, valamint írjon fel nekem kérem egy gyógyszert, konkrétan ezt (és átnyújtja a papírt amire felírva a gyógyszer neve)
– Nem probléma, parancsoljon.

egy héttel később

– Jó napot kívánok doktor úr!
– Tessék parancsolni, miben segíthetek?
– Nem látszik semmi a vércukor szint mérésből, szeretném ha megismételnénk a tesztet, most kérjünk be egy pár további értéket is (és átnyújtja a papírt, amin akkurátusan sorban ott vannak a tesztek)
Az orvos leveszi a szemüvegét. Felnéz, és az asztal túloldalán levő szék irányába mutat.
– Foglaljon helyet. Miért kérte ezeket a vizsgálatokat?
– Mert nagyon fáj az oldalam, migrénszerű fejfájás gyötör, valamint az emésztésem sincs rendben.
– Aha. És miért nem ezzel kezdte? Azt hiszem van egy tippem, de ahhoz hogy kiderítsük, el kéne menjen egy ultrahangra, és kéne egy vizeletvizsgálat is.

A másik történet (ez alkalommal nem kitalált történet, valóban megtörtént).

Búvároktató, szállodaigazgató voltam Ázsiában, Balin, egy messzi kis faluban, a sziget északi részén. Naponta sokszáz merülés indult a bázisról, elképesztő mennyiségű rutint szedtünk össze.
Egy nap egy holland búvár odajött, és – meglepően őszintén – elmesélte, hogy gondja van, mert általában a merülés legmélyebb pontján, elkapja egy értelmetlen félelem, szorongás, és nem érti. Tapasztalt búvár, a merülések könnyűek, nincs semmi ok rá, de mégis, retteg odalenn. Amikor vége a merülésnek, ez az érzés egyszerűen eltűnik. Szóval ő akkor most lehet hogy nem merülne tovább. Ez a beszélgetés a bázison történt, akkor szerelte le a felszerelését. Végignéztem, és azt mondtam neki, hogy cserélje le a ruhát amit most visel, kap tőlünk egyet, merüljön azzal. Nem értette, de elfogadta, és adott még egy esélyt.

Boldogan jött vissza a következő merülésről. Működött, de nem értette, hogyan lehet hogy a másik neoprém ruhában nem szorongott. Elmagyaráztam neki, hogy amire gyanakodtam, az a carotid sinus reflex, és ezért kapott egy nem szűk nyakú ruhát (a szoros ruha nyomta agyba menő artériát, és a rosszulléte, szorongása egy egyszerű reflex reakció).

Hogy miért meséltem el ezt a két történetet?

Ami a közös bennük, hogy mindkettőnél a szakértő adott megoldást.
Ami nem azonos a két helyzetben, az az, hogy a második esetben a problémát egyszerű volt megoldani, mert a búvár jól tette fel a kérdést.

Az életben is sokszor belefutok/belefutunk abba, hogy a dolgok úgy történnek mint az orvosos történetben. Nem azt kéri / kérdezi az ügyfél amit kéne, valójában ő sokkal többet gondol arról a tudásról ami a birtokában van, és inkább a szakértői kérdést/kérést teszi fel, nem pedig azt ami a problémája. A vége ennek az lesz, hogy a szakértő (esetünkben az ügynökség) válaszol, elhalmozza sok sok adattal, beletesz csilió óra munkát, pedig a megoldás sokkal egyszerűbb lenne. Fel kéne tenni azt a kérdést ami valóban izgatja, és hagyni hogy a szakember/ügynökség végezze azt a munkát, amiért megfizeti.

Az orvoshoz nem úgy megyünk, hogy ezt meg ezt a gyógyszert kérem, akkor a PPC szakihoz miért úgy kell menni, hogy ezt meg ezt a számot kérem? Nem lenne egyszerűbb a prroblémával kezdeni, és hagyni, hogy a megoldást szállítsa a szaki, ne pedig értelmetlen és felesleges mennyiségű számot?

A napokban hallottam egy, AdWords-ben aktívan dolgozó cég marketingesétől, hogy akkor innentől a havi 2,5M Ft-os adómentes határ alatt kell maradni, mert onnantól már adózni kell.

Ugyancsak szakmabeli mondta, hogy akkor innentől keresni kell az alternatív megoldásokat, mert a PPC ettől kezdve drága.

A legnagyobb hiba. 

Hogy mire gondolok? Arra, hogy ma már egy cégvezető nem tud jó munkát végezni ha nem ért a számokhoz. De a marketinges skillek közül is az egyik legfontosabb a számok ismerete, értelmezése.

Vagyis a legnagyobb hiba ilyen ökörségeket kijelenteni, számolás nélkül.

Drágább lett a PPC innentől? Igen, drágább.
Akkor nem kell tovább ott hirdetni? De, kell, csak a számok torzultak az adó és egyéb terhek mértékével.

Aki elköveti azt a hibát, hogy hasravág, mert nincs kedve adót fizetni, vagy mert  innentől ez az ő kis szabadságharca, az elköveti a legnagyobb hibát. Nem számol.

Hasonlítóssá válik a gyermekhez, aki hisztiből nem eszi meg a gyümölcsöt, vagy a kamaszhoz aki dacból nem megy el a pótvizsgára, vagy a közeli ismerőshöz, aki dacból nem hajt fel az autópályára, mert azt ő már egyszer kifizette (igaz), és nem hajlandó érte még továbbiakban fizetni.

De az üzleti életben nem a dacos szabadságharcosok a sikeresek. Hanem az okos, józan döntéseket hozó, számokat ismerő és szerető emberek, az általuk vezett cégek.

Nem az a lényeg, hogy drágább, hanem továbbra is változatlan a kérdés: Megéri? Hasonlítani kell az alternatívákhoz, azok áraihoz, megtérüléséhez, számolni kell és gondolkodni.

Különben elköveted a legnagyobb hibát, nem számolsz, és ezzel a versenyben hátrébb kerülsz, elbuksz.

Hiába van neked igazad, ha közben tönkremész.

El lehet kezdeni számolni.

Pár évvel ezelőtt (pontosan 2 éve) írtam egy keserű bejegyzést, amit a sokadik megbízhatatlan és csak munkát (de bevételt nem) jelentő fogorvosi megbízás váltott ki.

Azóta persze érdekes fordulatot vett az életünk, szerződtünk egy fogászattal. Minden ígérgetésem, fogadalmam ellenére. És …….., nem bántuk meg…

De vajon mi lehet a különbség azon fogászatok akikről írtam, és ezen fogászat között? Elmondom.

Itt mindenki azt csinálja, amihez ért. 

Vagyis a fogász fogat gyógyít, a cégvezető céget vezet, a tulajdonos a stratégiát alakítgatja, döntéseket hoz, az IT a számtek alapokat teremti meg a munkához, a marketinges pedig marketingel. És ez a NAGY titok.

Amikor a marketingről beszélgetünk, akkor a javaslatainkat meghallgatják, ha nem értik kérdeznek, ha nem értenek vele egyet akkor ellenzik, esetleg megfordítják, és ők javasolnak dolgokat, vagyis olyan a munka, amilyennek lennie kell.

Igaz, a tulajdonos nem fogorvos. Talán ez lenne a titok?