Bejegyzések tőle: Mihály Bobály


PPC specialistát keresünk


Dátum: 2018. 07. 23.

Magadra ismersz?

  • okos és kreatív vagy
  • képben vagy, rendszeresen olvasol szakmai blogokat
  • független, rugalmas vagy, fontos számodra, hogy magadnak oszd be az idődet
  • több önállóságra vágysz
  • tudod mi az a home office, és szeretnél így dolgozni (nem csak heti egy napot, hanem folyamatosan)
  • kiváló az írott angolod, de beszédben is megérteted magad
  • pro-aktív vagy: ha nem kapsz választ, kéred, ha újdonságot látsz, repesel az örömtől, hogy azonnal kipróbáld valamelyik ügyfélnél
Tovább olvasom

Mondjatok büdzsét!


Dátum: 2015. 09. 08.

Emelje fel a kezét, aki a szakmában még nem hallotta: Mondjatok egy költést is hozzá!

Persze szívesen tesszük, mert ez is része a feladatnak. A bibi akkor van, ha ez a kérés nem magában jön, hanem kiegészítve mondjuk ezzel:

– Elsőre óvatosan szeretnénk indulni, látni szeretnénk hogy mit tud ez a hirdetési mód. Legyen mondjuk Németország, Olaszország és a skandináv államok, az első hónapban 100.000 Ft elég lesz rá?

Tovább olvasom

Rántott hús


Dátum: 2015. 07. 15.

Mandula egy pici ország a semmi közepén. Az ott élő emberek dolgosak, rendesek, de mégis, valamiért elképesztően rosszul választják meg a politikusaikat.

Magyar Rántott Hús

A kedves vezető a nép egyszerű gyermeke. Egy nap rántott húst rendelt egy étteremben. Kapott is valamit, ami ugyan finom volt, de az ára egyszerűen vérlázító volt. Kivételesen a saját pénzéből fizetett, így rendesen fel is háborodott. Ráadásul az étterem egy volt osztálytársa tulajdona volt, akivel rendesen összerúgták a port nem is olyan régen. A volt haver olyanokat mondott,  hogy a kedves vezetőben felment a pumpa, és elhatározta, kicsinálja.

Első lépésként törvénybe iktatták (a parlament többsége a kezében volt, a pártkatonákon ennél nagyobb baromság is keresztül ment már, szóval nem volt semmi akadály). Kiválasztotta a legszemetebb de leghülyébb emberét, akinek a nevével beadták, és elfogadták, hogy a rántott hús ára 900 Ft lehet és kész. Sem több, sem kevesebb.

Persze a szakmai szervezetek fellázadtak, mert – mint mondták – a rántott hús az egy dolog, de mi van a körettel? Plusz milyen dolog az, hogy a balatoni kisbüfében is ugyanaz legyen a rántott hús ára, mint a legdrágább Dunára néző turistalerabló étteremben?

Persze akadtak kérdések, mondjuk hogy a rántott húsos szendvics-re vonatkozik-e a rántott hús törvény? Vagy az már kiesik alóla, mert származtatott étel? Mi a helyzet a nem disznóból készült rántott hússal? Arra is vonatkozik a 900Ft? És ha kóser vagy halal? Vagy mi legyen a vega vagy paleo rántott hússal? Mi van ha olajban sütik és nem zsírban? És a ha megszórják sajttal és tésztával? Akkor is rántott hús?

Az illetékes minisztérium a szokásos dumával hárított: minden benne van a törvényben, nincs mit értelmezni. (persze ebben benne volt az is, hogy amikor később ellenőriznek, akkor legyen a törvénynek sokféle értelmezése, és úgyis megtalálják azt, amivel meg lehet büntetni azt a vállalkozást akit nem szeret a párt)

A piac persze kialakította a maga magyarázatát. Az ár miatt a legtöbb vendéglő arra kényszerült, hogy a létező legolcsóbb, hulladék alapanyagból készítsék a rántott húst, így még tudtak rajta fogni egy 600 Ft-ot (nem sok, de a kicsit is meg kell becsülni alapon). A többiek felhagytak a rántott hússal. A pályaudvari restik sokkal nagyobb zsemlébe tették a rántott húst (nem lógott ki mint régen), de bevagdosták a széleket, hogy ki lehessen dobni a felesleges kenyeret körülötte. Sokak elnevezték másnak a rántott húst. Onnantól ez lett a Mandula bendula, és arra ugye nem vonatkozott a törvény…

Persze kialakult a rántott hús illegális piaca is, eldugott kis éttermekben felszolgáltak finomra elkészített, 4.000 Ft-os underground rántott húst, amelynek élvezetét fokozta, hogy tiltott gyümölcsről beszélünk.
A sznobok szombat este elmentek bendulázni.

A határ közeli falvakban egyszerűbb volt a helyzet, mert a határ túloldalán pénzért kiadtak konyhákat az ottani magyarok, és az itteniek átmentek oda finom rántott husit enni.

Persze a visszaeső fogyasztás rendesen alávágott a sertéstartóknak, de nem volt mit tenni, átálltak a kengurukra és struccokra. Minden panaszuk süket fülekre talált, a minisztérium azt mondta, hogy a piac szabályoz, ha nem tudnak megélni, akkor váltsanak. Hiába hivatkoztak a törvényre, hogy az nem a piac, senkit nem érdekelt.

Kis idő eltelt, a kedélyek elültek, és a piac megtanulta feldolgozni a rántott hús törvényt. A minisztérium sem forszírozta már, megértették mennyire idióta törvény született. Meg egyébként is, kell a puskapor akkorra, amikor meg kell fingatni valakit. A kedves vezető sem evett mostanában rántott húst, átállt a krumplilevesre.

Meg egyébként is, a legtöbb embert lekötötte az új törvényhez való alkalmazkodás kiötlése.

Ugyanis a kedves vezető belelépett egy kutyaszarba, és innentől megtiltották a kutyáknak hogy szarjanak…

Jut eszembe, nálunk is kitalálta valami idióta, hogy legyen hatósági áras a médiavásárlás…

Tovább olvasom

Unod a banánt?


Dátum: 2015. 02. 12.

Van ilyen. Mindenkinek kell a változás az életben.

Én is kipróbáltam sok dolgot. Éltem távoli országban, kipróbáltam magam szállodaigazgatóként, kiadó cégvezetőjeként, kis ügynökségben, nagy reklámügynökségben, rádió első embereként. És sokat tanultam belőle. Például azt, hogy már tudom: a saját főnököm akarok lenni, nem akarok nagy cégben az időm nagy részében ökör dolgokkal foglalkozni, mítingelni, megfelelni egy hierarchiában, hanem ésszel, okosan, olyan dolgokkal szeretnék foglalkozni ami érdekel, tetszik, amiben jól érzem magam. És legfőképpen, nekem megfelel az hogy itthonról dolgozom. Kialakítottam az itthoni irodámat, és igen, most is pizsamában vagyok, így írom ezt a bejegyzést (ezt nem kéne, de van amikor lustán kezdődik a nap, ráfogom hogy most a Casual Friday van 🙂

Én itt dolgozom: (a bal oldal téli kép, nyáron mutathatnék képet a Balatonról a világosi dombtetőről, arra szoktam bicajozni telefonálás közben)

iworkhere 2

Szeretnél te is itt/így dolgozni?

A lehetőség adott, csak akarni kell. Lehet hogy téged keresünk.

Ha elolvastad a linkelt anyagot, és nem felesz meg, ne aggódj. Ez az ideális jelölt, viszont ha nincs meg minden kvalifikációd, de elszánt és céltudatos vagy, akkor is lehet hogy te vagy a mi emberünk.

Olyan partnert/beszállítót keresünk, aki vállalkozik, vagy arra képes. Aki inkább stabil megrendelőt keres, mint hogy szaladgáljon utána. Aki le tudja kötni a szaktudása, ideje komoly részét (de nem feltétlenül mindet). Ha nem az ügyfélkereséssel kezdenél, hanem egyből a lényegi, értelmes, szakmailag is érdekes munkával.

Vagyunk egy páran, a többiek ezt írták az otthoni munkáról:

Tomi:
Korábbi munkahelyemre még autóval is közel egy óra volt az út oda és még vissza is. Ez két fontos órát jelent a napból úgy, hogy azt nem tudom a Párommal, a Családommal tölteni. Az itthoni munkavégzés során ugyan fontos, hogy meg legyen az a fajta elkülönülés az “otthontól”, amely egy dolgozószoba formájában biztosítja a munkahelyi légkört, mégis, sokkal több időm jut a családomra, a kisfiamra. Napközben, ha kell, be tudok segíteni a Feleségemnek is akár csak 5-10 percre.

De ha éppen úgy adódik, hogy pár napot máshol töltünk, ott is gond nélkül tudok dolgozni szükség esetén, mivel a munkámhoz elegendő a laptopom és egy internet kapcsolat, minden más a felhőben  van.

Ez a fajta munkavégzés lehetőséget ad nekem arra, hogy néhány saját magam által kezelt, önálló ügyfelet is vigyek, amely elképzelhetetlen volna egy irodai környezetben, ahol árgus szemekkel nézik, ki nem használja ki kellőképpen a munkaidőt. Itt egy a lényeg: a feladatokkal adott időre végezni kell. Ha emellett napközben épp egy saját ügyféllel foglalkozok, azzal sincs semmi baj.

Kamilla:

Az ügyfelekkel töltött időm rugalmas, magamnak osztom be, hogy mikor végzem el a feladatokat. Ha bármilyen elintéznivaló adódik, amit csak szigorúan 8-tól 4-ig lehet megejteni, ez nem okoz problémát, nem kell ezért szabadságot kivennem.
Egyértelműen hatékonyabbnak érzem ezt a fajta munkavégzést, nincsenek zavaró tényezők, a munkával töltött időben ténylegesen a feladataimra tudok koncentrálni.
Nem kell a BKV-n zötyögni, és ha szükség van egy kis pihenőre nap közben, bármikor tehetek egy sétát, hogy kiszellőztessem a fejem.

Judit:
A független életnek és munkavégzésnek rengeteg előnye van. Napközben csak hasznos dolgokkal telik az idő. Nincs szükség egy munkahelyre történő beutazgatásra, nem kell becsekkolni hogy 9.00-kor érkeztem-e vagy 9.01-kor. Akkor dolgozom, amikor produktív vagyok, és nem akkor, amikor a munkahely szerint egy átlagos embernek dolgoznia “kell”. Nem megy el az idő adminisztrációra, hosszú időrabló meetingekre. Csak olyan ügyfelekkel kell dolgozni, akikkel megéri. Bárhonnan lehet dolgozni gond nélkül, egy kis vidéki faluból vagy akár külföldről is. Nem kell egész nap egy kényelmetlen széken üldögélni, van lehetőségem napközben is pihenni, sportolni, egyszóval szabad életet élni. 

Szabolcs

Miért szeretek itthonról dolgozni? Ez esetemben így nem pontos. Ott tudok dolgozni, ahol éppen vagyok. Ez jellemzően Győr, de lehet éppen Vas megye, Balaton, vagy akár a tengerpart. Az “irodám” lényegében egy laptopból áll, ezért fél perc alatt felállítom bárhol (jó, azért nem árt, ha van kéznél egy szék és egy asztal). Munkába érkezés az ébredéstől számítva 10 perc, holtidő gyakorlatilag nincs. Az sem utolsó szempont, hogy az autószerelőtől a bankokon át az orvosokig mindenki gondosan úgy időzíti a nyitva tartását, hogy rendkivül nehéz legyen munkaidő után elintézni bármit is. Ez a kötöttség is megszűnt. És a csincsilla sem magányos itthon innentől :).

 

Hát így. Figyelmeztetlek, az otthoni munkának is vannak hátrányai. Nem egyszerű kialakítani a nyugodt környezetet hozzá, a család azt hiszi ha már otthon vagy, akkor simán lesz időd kiteregetni, elmenni a boltba, stb.
De mégis. Lehet hogy az életben adódik olyan helyzet, hogy az otthonról való munka egyszerűen megkönnyíti az életet,  visszaadja azt a pár órát ami eddig hiányzott belőle.

Szólj ha te vagy az akit keresünk.

Tovább olvasom

A beteg és az orvos


Dátum: 2014. 12. 11.

– Jó napot kívánok doktor úr!
– Tessék parancsolni, miben segíthetek?
– Szeretnék egy vérvizsgálatot vércukor szintre, valamint írjon fel nekem kérem egy gyógyszert, konkrétan ezt (és átnyújtja a papírt amire felírva a gyógyszer neve)
– Nem probléma, parancsoljon.

egy héttel később

– Jó napot kívánok doktor úr!
– Tessék parancsolni, miben segíthetek?
– Nem látszik semmi a vércukor szint mérésből, szeretném ha megismételnénk a tesztet, most kérjünk be egy pár további értéket is (és átnyújtja a papírt, amin akkurátusan sorban ott vannak a tesztek)
Az orvos leveszi a szemüvegét. Felnéz, és az asztal túloldalán levő szék irányába mutat.
– Foglaljon helyet. Miért kérte ezeket a vizsgálatokat?
– Mert nagyon fáj az oldalam, migrénszerű fejfájás gyötör, valamint az emésztésem sincs rendben.
– Aha. És miért nem ezzel kezdte? Azt hiszem van egy tippem, de ahhoz hogy kiderítsük, el kéne menjen egy ultrahangra, és kéne egy vizeletvizsgálat is.

A másik történet (ez alkalommal nem kitalált történet, valóban megtörtént).

Búvároktató, szállodaigazgató voltam Ázsiában, Balin, egy messzi kis faluban, a sziget északi részén. Naponta sokszáz merülés indult a bázisról, elképesztő mennyiségű rutint szedtünk össze.
Egy nap egy holland búvár odajött, és – meglepően őszintén – elmesélte, hogy gondja van, mert általában a merülés legmélyebb pontján, elkapja egy értelmetlen félelem, szorongás, és nem érti. Tapasztalt búvár, a merülések könnyűek, nincs semmi ok rá, de mégis, retteg odalenn. Amikor vége a merülésnek, ez az érzés egyszerűen eltűnik. Szóval ő akkor most lehet hogy nem merülne tovább. Ez a beszélgetés a bázison történt, akkor szerelte le a felszerelését. Végignéztem, és azt mondtam neki, hogy cserélje le a ruhát amit most visel, kap tőlünk egyet, merüljön azzal. Nem értette, de elfogadta, és adott még egy esélyt.

Boldogan jött vissza a következő merülésről. Működött, de nem értette, hogyan lehet hogy a másik neoprém ruhában nem szorongott. Elmagyaráztam neki, hogy amire gyanakodtam, az a carotid sinus reflex, és ezért kapott egy nem szűk nyakú ruhát (a szoros ruha nyomta agyba menő artériát, és a rosszulléte, szorongása egy egyszerű reflex reakció).

Hogy miért meséltem el ezt a két történetet?

Ami a közös bennük, hogy mindkettőnél a szakértő adott megoldást.
Ami nem azonos a két helyzetben, az az, hogy a második esetben a problémát egyszerű volt megoldani, mert a búvár jól tette fel a kérdést.

Az életben is sokszor belefutok/belefutunk abba, hogy a dolgok úgy történnek mint az orvosos történetben. Nem azt kéri / kérdezi az ügyfél amit kéne, valójában ő sokkal többet gondol arról a tudásról ami a birtokában van, és inkább a szakértői kérdést/kérést teszi fel, nem pedig azt ami a problémája. A vége ennek az lesz, hogy a szakértő (esetünkben az ügynökség) válaszol, elhalmozza sok sok adattal, beletesz csilió óra munkát, pedig a megoldás sokkal egyszerűbb lenne. Fel kéne tenni azt a kérdést ami valóban izgatja, és hagyni hogy a szakember/ügynökség végezze azt a munkát, amiért megfizeti.

Az orvoshoz nem úgy megyünk, hogy ezt meg ezt a gyógyszert kérem, akkor a PPC szakihoz miért úgy kell menni, hogy ezt meg ezt a számot kérem? Nem lenne egyszerűbb a prroblémával kezdeni, és hagyni, hogy a megoldást szállítsa a szaki, ne pedig értelmetlen és felesleges mennyiségű számot?

Tovább olvasom

Pin It on Pinterest