Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy olyan világ, ahol úgy is hirdettek a cégek, hogy fogalmuk nem volt arról hogy mennyire hatékony a hirdetésük. A legtöbben közülük annyira lusták voltak, hogy még az elkészült reklámot sem tesztelték, ment az egyenesen a tévébe meg a sajtóba meg a zóriásplakátra ugye, mert az jó.
Igaz, a televíziók nézettségi adatait alapvetően kérdőjelezte meg az a tény, hogy évekkel ezelőtt az egyik legnézettebb műsor az egyik kereskedelmi csatornán az adásszünet volt (óertété csúnyán letiltotta őket). Meg is verték az ööszes többi tévét nézettségben akkor (lehet hogy nem volt reklám, azért).
A rádiók hallgatottsága pedig továbbra is naplós módszerrel működik, vagyis aki olyat is reklámoz hogy ne felejtse el beírni a naplóba, na ők a leghallgatottabbak.
A sajtó pedig nyomtatott példányszámot auditál. Meg remittendát. De hogy amikor lapoznak az emberek, mennyire nézik meg a hirdetést vagy sem, az mindegy. Sőt, egy egész oldalas hirdetés GRP-je ugyanaz mint egy féloldalasé.
Senkinek nem áll érdekében a kialkult helyzeten változtatni, mert ugye dől a lé, minek kavarjunk bele?
Vannak persze a gigacégek mellett kisebb, okosabb, és egyben költségérzékenyebb csapatok is. Akiknem tudnak úgy pénzt költeni hogy ne érje meg. Bizony, ezer forint is nagy pénz, ha csak kidobjuk az ablakon. Nem hogy milliók.
Az okosabbak egy részének tökéletes reklámozási forma az internet. De egy ideig itt is csak az volt a lehetőség, hogy odatenni a bannert, aztán aki kapja marja. Erről írtam már egyszer. De jönnek ezek a fránya (és legyünk őszinték, a fene se érti, azért nem törődünk vele) Pay-Per-Izé vagy micsoda rendszerek, szóval tiszta gáz, de oda kéne figyelni mert nagyon dübörög. És ráadásul nem is értjük mi ez.
Micsoda világ ez kérem, itt még mérni is lehet hogy mennyibe került a hirdetés, akit hozott azért ennyit fizettünk (pay-per-click), és ráadásul még a vásárlását mérve az is kiderül hogy mennyi pénzt kerestünk (a reklámköltségek levonása után). Azannya.
Lesznek itt még nagy csodák.
