Nem kategorizált


PPC specialistát keresünk


Dátum: 2018. 07. 23.

Magadra ismersz?

  • okos és kreatív vagy
  • képben vagy, rendszeresen olvasol szakmai blogokat
  • független, rugalmas vagy, fontos számodra, hogy magadnak oszd be az idődet
  • több önállóságra vágysz
  • tudod mi az a home office, és szeretnél így dolgozni (nem csak heti egy napot, hanem folyamatosan)
  • kiváló az írott angolod, de beszédben is megérteted magad
  • pro-aktív vagy: ha nem kapsz választ, kéred, ha újdonságot látsz, repesel az örömtől, hogy azonnal kipróbáld valamelyik ügyfélnél
Tovább olvasom

Unod a banánt?


Dátum: 2015. 02. 12.

Van ilyen. Mindenkinek kell a változás az életben.

Én is kipróbáltam sok dolgot. Éltem távoli országban, kipróbáltam magam szállodaigazgatóként, kiadó cégvezetőjeként, kis ügynökségben, nagy reklámügynökségben, rádió első embereként. És sokat tanultam belőle. Például azt, hogy már tudom: a saját főnököm akarok lenni, nem akarok nagy cégben az időm nagy részében ökör dolgokkal foglalkozni, mítingelni, megfelelni egy hierarchiában, hanem ésszel, okosan, olyan dolgokkal szeretnék foglalkozni ami érdekel, tetszik, amiben jól érzem magam. És legfőképpen, nekem megfelel az hogy itthonról dolgozom. Kialakítottam az itthoni irodámat, és igen, most is pizsamában vagyok, így írom ezt a bejegyzést (ezt nem kéne, de van amikor lustán kezdődik a nap, ráfogom hogy most a Casual Friday van 🙂

Én itt dolgozom: (a bal oldal téli kép, nyáron mutathatnék képet a Balatonról a világosi dombtetőről, arra szoktam bicajozni telefonálás közben)

iworkhere 2

Szeretnél te is itt/így dolgozni?

A lehetőség adott, csak akarni kell. Lehet hogy téged keresünk.

Ha elolvastad a linkelt anyagot, és nem felesz meg, ne aggódj. Ez az ideális jelölt, viszont ha nincs meg minden kvalifikációd, de elszánt és céltudatos vagy, akkor is lehet hogy te vagy a mi emberünk.

Olyan partnert/beszállítót keresünk, aki vállalkozik, vagy arra képes. Aki inkább stabil megrendelőt keres, mint hogy szaladgáljon utána. Aki le tudja kötni a szaktudása, ideje komoly részét (de nem feltétlenül mindet). Ha nem az ügyfélkereséssel kezdenél, hanem egyből a lényegi, értelmes, szakmailag is érdekes munkával.

Vagyunk egy páran, a többiek ezt írták az otthoni munkáról:

Tomi:
Korábbi munkahelyemre még autóval is közel egy óra volt az út oda és még vissza is. Ez két fontos órát jelent a napból úgy, hogy azt nem tudom a Párommal, a Családommal tölteni. Az itthoni munkavégzés során ugyan fontos, hogy meg legyen az a fajta elkülönülés az “otthontól”, amely egy dolgozószoba formájában biztosítja a munkahelyi légkört, mégis, sokkal több időm jut a családomra, a kisfiamra. Napközben, ha kell, be tudok segíteni a Feleségemnek is akár csak 5-10 percre.

De ha éppen úgy adódik, hogy pár napot máshol töltünk, ott is gond nélkül tudok dolgozni szükség esetén, mivel a munkámhoz elegendő a laptopom és egy internet kapcsolat, minden más a felhőben  van.

Ez a fajta munkavégzés lehetőséget ad nekem arra, hogy néhány saját magam által kezelt, önálló ügyfelet is vigyek, amely elképzelhetetlen volna egy irodai környezetben, ahol árgus szemekkel nézik, ki nem használja ki kellőképpen a munkaidőt. Itt egy a lényeg: a feladatokkal adott időre végezni kell. Ha emellett napközben épp egy saját ügyféllel foglalkozok, azzal sincs semmi baj.

Kamilla:

Az ügyfelekkel töltött időm rugalmas, magamnak osztom be, hogy mikor végzem el a feladatokat. Ha bármilyen elintéznivaló adódik, amit csak szigorúan 8-tól 4-ig lehet megejteni, ez nem okoz problémát, nem kell ezért szabadságot kivennem.
Egyértelműen hatékonyabbnak érzem ezt a fajta munkavégzést, nincsenek zavaró tényezők, a munkával töltött időben ténylegesen a feladataimra tudok koncentrálni.
Nem kell a BKV-n zötyögni, és ha szükség van egy kis pihenőre nap közben, bármikor tehetek egy sétát, hogy kiszellőztessem a fejem.

Judit:
A független életnek és munkavégzésnek rengeteg előnye van. Napközben csak hasznos dolgokkal telik az idő. Nincs szükség egy munkahelyre történő beutazgatásra, nem kell becsekkolni hogy 9.00-kor érkeztem-e vagy 9.01-kor. Akkor dolgozom, amikor produktív vagyok, és nem akkor, amikor a munkahely szerint egy átlagos embernek dolgoznia “kell”. Nem megy el az idő adminisztrációra, hosszú időrabló meetingekre. Csak olyan ügyfelekkel kell dolgozni, akikkel megéri. Bárhonnan lehet dolgozni gond nélkül, egy kis vidéki faluból vagy akár külföldről is. Nem kell egész nap egy kényelmetlen széken üldögélni, van lehetőségem napközben is pihenni, sportolni, egyszóval szabad életet élni. 

Szabolcs

Miért szeretek itthonról dolgozni? Ez esetemben így nem pontos. Ott tudok dolgozni, ahol éppen vagyok. Ez jellemzően Győr, de lehet éppen Vas megye, Balaton, vagy akár a tengerpart. Az “irodám” lényegében egy laptopból áll, ezért fél perc alatt felállítom bárhol (jó, azért nem árt, ha van kéznél egy szék és egy asztal). Munkába érkezés az ébredéstől számítva 10 perc, holtidő gyakorlatilag nincs. Az sem utolsó szempont, hogy az autószerelőtől a bankokon át az orvosokig mindenki gondosan úgy időzíti a nyitva tartását, hogy rendkivül nehéz legyen munkaidő után elintézni bármit is. Ez a kötöttség is megszűnt. És a csincsilla sem magányos itthon innentől :).

 

Hát így. Figyelmeztetlek, az otthoni munkának is vannak hátrányai. Nem egyszerű kialakítani a nyugodt környezetet hozzá, a család azt hiszi ha már otthon vagy, akkor simán lesz időd kiteregetni, elmenni a boltba, stb.
De mégis. Lehet hogy az életben adódik olyan helyzet, hogy az otthonról való munka egyszerűen megkönnyíti az életet,  visszaadja azt a pár órát ami eddig hiányzott belőle.

Szólj ha te vagy az akit keresünk.

Tovább olvasom

Bővült a csapat!


Dátum: 2014. 07. 07.

Annak ellenére, hogy a reklámszakma bajban, a hirdetési piac stagnál, az online továbbra is a virágzását éli. Mi is haladunk, fejlődünk, és bővülünk. Bemutatnám az új kollegát:

Joó Szabolcs LinkedIn profil,  twitter: @szabolcsj

Pécs, közgáz msc marketing szakirány, egy ideje már ügynökségnél tolta, de innentől velünk dolgozik.

Velkám!

Tovább olvasom

Tag Manager


Dátum: 2014. 04. 01.

Amikor bevezette a Google, akkor még csak annyit láttam benne, hogy milyen klassz lesz, mert egy helyről lehet kezelni az összes, az oldal kódjába illesztett mérőkódot. Vagyis az IT betolja a Tag Manager container kódot (amely olyan mint egy digitális reklámtábla a weboldalban), és attól függően hogy mi történik, vagy mit akarunk, mi meg tudunk rajta jeleníteni mindenféle kódokat. Konverziós kódot, remarketing kódokat, analytics kódot, analytics mikrokonverziós pontokat, stb.

Persze tévedtem.

Tomi (@duracelltomi) elkezdte megmutatni, és a felénél már szédültem. És akkor még csak az eleje volt. Csak elméletben olyan egyszerű mint amennyire elsőre a lenti videón tűnik:

Mint mindennek, ennek is megvannak a maga mélységei, trükkjei, és veszélyei is.

Hogy a kezdő szinttől a haladóig mindenkinek meg tudjuk mutatni hogy mire és hogyan használható a Tag Manager, elkészült egy két alkalmas tanfolyam, amelyben az első rész főleg a marketingeseknek ajánlott, a második pedig azoknak, akik az alapokon túl akarnak lépni, és látni szeretnék a biztonsági szintektől a kódolási, makró és egyéb trükkökig, mélységében a rendszert.

A helyszín: Google Ground
Időpont: Május 6 és 8.

(x)

Tovább olvasom

Árazás : gondoljuk át közösen


Dátum: 2013. 11. 29.

Az ár az olyan egyszerű, mert odaírják hogy mennyi, és kész.
El lehet dönteni hogy akarom-e vagy sem.
Na ezt fogom én most megcáfolni. 
Több irányból is nekifutok, meglátjuk lesz-e valami értékes tanulsága a dolognak.

Az ár sok esetben döntő tényező, a legtöbben ezt nézik, és ezt nagyon jól tudja minden piaci szereplő. Vagyis az árösszehasonlító oldalak idején a kereskedők az árral versenyeznek, és majd keresnek a csomagoláson, a gyorsasági feláron, vagy valami máson, amit az árba nem tettek bele. Ugye ismerős a helyzet? Van egy olcsó termék, de a kiszállítás nem egy elfogadható 1000-1500 Ft, hanem mondjuk 3.299. És máris, a kettő költséget összeadva, egészen más a képlet.

Ez persze alapjaiban változik, ha nem ugyanazt a terméket keresem különböző boltokban, hanem egymással versenyző termékeket. Vajon olyankor is az ár számít? Egy darabig biztosan, mondok egy példát. Kedvesem autójában elromlott az ülésfűtés. Végiggondoltuk, hogy a javítása mennyibe kerülne, és hogy milyen lehetőségünk van még. Az ülésre rakható ülésfűtő párna olyan egyszerű, és olcsó megoldásnak bizonyult, hogy inkább veszünk minden télen egy 1500 Ft-os párnát, mint hogy jósoktízezer forintért megjavíttassuk, és eladáskor ez a befektetett pénz nullát fog érni.. Persze más lett volna a képlet ha a párna nem ezeröt, hanem mondjuk 25 rugó lett volna, akkor lehet másként döntünk.

A fenti példában belépett a számolásunkba a Value for money gondolkodás. Az 1500 Ft-os cucc ár-érték aránya annyival jobb volt, hogy nem volt kérés a döntés. De ugyanígy, egy magasabb árú termék is hordozhat annyival magasabb ár-érték arányt, hogy a mellett döntünk egy másik helyzetben.

A Value for money egy igen érdekes koncepció. Itt már nem az a lényeg, hogy mennyi valaminek az ára, hanem mellé kell kalkulálnunk egy másik jellemzőt, az értékét. És innentől lesz bonyolult. Apukám mondta egyszer (és egy életre megragadt bennem):
Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy olcsót vegyünk.
És ez lebegett a szemem előtt amikor cipőt vettem, vagy éppen autógumit. Az olcsó (tapasztalatom) olyan sokszor lesz drágább, hogy nem éri meg a rizikót. Egy szar turmixgép amely elromlik, egy ócska akku a laptopba, vagy egy gyenge minőségű szolgáltatás. Igen, a szolgáltatás. Ahol az emberek nem tudják előre mit vesznek, így a legolcsóbbat választják. Vízvezetékszerelőből, ácsból, vagy riasztószerelőből. És jön a szívás. A vízvezetékszerelő után beázik a fal, és nem elérhető telefonon, ugye ismerős?

Nem is ragozom tovább. A másik koncepció amit fontos figyelembe venni az árak összehasonlításakor, az a lehetőség költsége, vagy opportunity cost. A linkelt cikkben erről bőven értekeztem, érdemes elolvasni. De mégis, ha össze kéne foglalnom, nem csak az számít, hogy mennyi az annyi, hanem az is, hogy egy alternatív döntéssel milyen más helyzetbe kerülnék. Érdemes-e elmennem bevásárolni valamit, amit megrendelhetek online, és kihozzák, igaz, a kiszálítás pénzbe kerül. És végiggondolom. A benzin, a parkolási költség, és az időm. Vajon megéri-e azt, amennyivel többe kerül a kiszállítással együtt a termék? Ha a kiszállítás mondjuk 1.500 Ft, autóznék miatta 2×25 percet, parkolás belekerül 400 Ft-ba (és ott van a rizikó is, hogy megbüntetnek – ez itthon akkor is opció, ha fizettem a parkolásért), szóval az a vége, hogy nem. Jobban megéri online megrendelni és kész.

Egy egészen másik példa az, amikor az utazásaink költségét számoljuk. Megvan hogy ennyibe fog kerülni, de mi ilyenkor levonjuk azt az összeget, amibe itthon az élet egyébként is kerülne ugyanazon időszak alatt (vagyis csak a hozzáadott költséget vetjük össze a hozzáadott értékkel). Télen levesszük a fűtést, nincs autó futott km, nincs áram és kajaköltség, viszont hozzá kell adni az utazáshoz azt is hogy ilyenkor egy hosszútávú parkolóban pihen az autó Vecsésen, és kell biztosítást is kötni). Egészen extrém példából tanultam ezt a számolást. Finnországban dolgoztam, és ott a gyári munkásoknak akkor (most nem tudom) minden évben nyár közepén leállt a gyár, és kaptak egy hónap fizetett szabadságot (akkor mentek a nagy karbantartások a gyárban). De hogy jó legyen, arra a hónapra megkapták a 13. havi fizetést is. A legtöbben olyankor egy hónapra a Kanári szigetekre utaztak, ugyanis kiszámolták, hogy a Kanári szigetei nyaralás nekik kifizetődő. Ott lenni egy hónapot, az olcsóbb mint amennyibe Finnországban került volna egyszerűen csak létezni. Úgy spóroltak, hogy nyaraltak. Jó nem?

Lifetime value. Megint egy zavaró, és bonyolult koncepció.
Nem csak az számít, hogy most mennyibe került egy látogató megszerzése, az is lényeges, hogy innentől az az ügyfél mennyit fog költeni (és azon mennyi a profit).
Ha nem üzletre, hanem mondjuk magánemberre értelmezem (és nem a bevétel, hanem a költség oldalt nézzük), akkor belép a képbe egy másik definíció (de erősen hasonló logika), a Total Cost of Ownership. Vagyis az ár fölötti kiadásokat is számolni kell, mert az adott termékhez kapcsolódnak további költségek, és a kettő együt adja meg hogy mennyi az annyi. Ezen a számoláson már a magyar lakosság komoly része elbukna. Hogy miért gondolom? Hááát, meg kell nézni mennyien vesznek mondjuk most karácsonyra tabletet a mobilszolgáltatótól olcsón (és a vele járó mobil előfizetéssel két év hűséggel).
Nem véletlen, hogy a banki termékeknél bevezették a THM-et, az megpróbálja a kamat (félre)értelmezése helyett bevezetni a total cost of ownership fogalmát, vagyis az összes jutalék, költség, és adó együttesét belegyúrni egy mutatóba, és máris kiderül hogy nem is annyira szép az az ár (esetünkben az ár a kamat % amit az emberek hasonlítgatnak). Okos ember a TCO-et is hasonlóan kiszámolja.
Vajon aki dízel autót vesz (mert az kevesebbet fogyaszt), az kiszámolta, hogy havi hány km futásteljesítménynél éri meg jobban a kicsivel alacsonyabb fogyasztás (konkrétan a ma már magasabb dízel árakkal?) Ki az aki például amikor egy autóút költségét számolja, beleveszi a km-re eső szervíz és amortizációs költséget is? (én igen)

A pénz időértéke. Például a jelenérték. Ugye ez sem mindegy. Ez megint egy olyan koncepció, amin a lakosság nagy része megbukna ha vizsgakérdés lenne. Pedig egyszerű, olyan mint a kamatoskamat. Csak nem kamattal, hanem inflációval kell számolni. Ha mondjuk a bank azt mondja, hogy évi 10 százalék kamatot ad ha lekötöd a pénzed 10 évre, és a ma betett 1 milliód akkor már 2 milliót fog érni, akkor elhiszed neki vagy sem?

Először is, nem fog annyit érni. Mert a bank CSAK az infláció alatt ad kamatot, vagyis nominálisan lehet hogy lesz annyi (ja, számold ki először), de vásárlóértékben kevesebb lesz. És itt a lényeg. A ma 1 millió az valójában ugyanaz mint 7 év múlva a 2 millió.

Hogy miért is feszegetm ezt az ár kérdést? Mert nem is olyan régen, azt a választ kaptuk egy tenderen, idézem:
Mint állami intézmény több árajánlat esetén a legkedvezőbb konstrukciójú árat áll csak módunkban elfogadni

Az egy dolog hogy ezt nem hiszem el. Ennek ellenére, sokszor találkozom ezzel a hozzáállással, legyen az akár magán, vagy állami szektor. egyetlen tényező van, az ár. Hogy azután mi történik, az majd kiderül. Ja, hogy vannak rejtett díjak, költések? Hááát…. Hogy komoly összegek elköltését bízzák olyan cégre aki olcsóbb, és azért olcsóbb, mert a szolgáltatási szintje is alacsonyabb (kevesebb időt tölt el a feladattal, kevesebb eszközt használ, minden extráért pénzt kér, stb).
ez nem mindig van így, az ár – természetesen – nem az egyetlen tényező, és sokszor nem is egyszerű iránymutatója annak hogy valaki milyen szolgáltatást kap. De legalább sejtet valamit.

Ugyanígy, az ár csak EGY a sok dolog közül amit meg kell vizsgálni amikor valamiért fizetünk. Legyen az autó, nyomtató, fodrász, hitel, vagy egy szoftver. A fentiek mindegyike együtt. És – szerintem – ez (is) különbözteti meg a sikeres, és a kevésbé sikeres vállalkozásokat egymástól, hogy ezekre is odafigyelnek.

Tovább olvasom

Görögdinnye hasonlat


Dátum: 2013. 08. 05.

görögdinnye

Fura az emberi viselkedés, döntéshozatal. Ha olyat vesz valaki amiről kívülről meg tudja mondani a minőségét, akkor hajlandó a drágább, jobb minőséget is megfizetni. De ha kívülről nem lehet megmondani, akkor hajlamos onnantól egyformának minősíteni őket, és onnantól az olcsóbbat megvenni.

Vegyük első példának mondjuk az almát. Egyszerű megmondani milyen minőségű. Ha hibátlan, szép piros, egészséges, nagyobb eséllyel finom, és nagyobb eséllyel hajlandóak az emberek érte jobb árat fizetni mint egy ütődöttért.

Második példa a dinnye. Kifjezetten nehéz megmondani milyen ízű vagy állagú lesz. Régebben még ott volt a lékelés mint lehetőség, de mára már csak az ütögetés és a tippelgetés maradt. A szakemberek könnyedén megmondják a hangjából, a formájából, és a csonkból hogy milyen. Az átlagembernek maradt a zsákbamacska.

Maradt az, hogy megpróbálom a megbízható embertől, helyről venni, ott nagyobb eséllyel veszek jobb minőségűt. Mert jobb egy mézédes, ropogós dinnye, mint kettő, kicsit löttyedt, és alig édes…

Van egy ilyen arc Siófokon. Pofátlanul drága, de eddig minden dinnye amit tőle vettem a zseniális kategória. (pont tegnap vettem egyet). De van aki megáll mellette, megnézi az árait, és elmegy. Vesz máshol, és vagy jó lesz vagy nem.

Valami hasonló amikor egy cég ügynökséget választ. Elsőre nem lehet tudni mire számíthat. Éppen ezért (valahol ezért érthető módon) az ár a legfontosabb tényező. Pedig van ott ezernyi más amiből kideríthető lenne a jövőbeli munka minősége. (A dinnyénél a hang,  a csonk, vagy az eladó).  Az ügynökségnél elsőként mondjuk a referenciák. Nem csak a lista az érdekes, hanem mondjuk fel kell hívni 2-3 ügyfelet. Utána az, hogy milyen híre van a cégnek a piacon. Vagy hogy hány ügyfelet kezelnek mennyien. Van-e tapasztalatuk kicsi és nagy cégekkel, webáruházzal, stb (attól függ mire van szüksége a cégnek). Az emberek, blogjaik, előadásaik, publikációk, estig sorolhatnám.

És ha már van valamilyen összehasonlítási alapok, akkor NEM az ár számít. Az ár különbözhet 10-20%-kal, az elvégzett munka mennyisége és minősége pedig a különbséget jelentheti a sikeres kampány és a kudarc között. Ilyen körülmények között (amikor a cég pénzéből komoly költést bízunk rá valakire), akkor – szerintem – a minőség a lényeg.

Hiszen amikor fogorvoshoz megy valaki, (és jelzem, ott sem lehet előre tudni a szolgáltatás minőségét), akkor azért – bizonyos határok között – de nem az ár a lényeg, hanem a minőség. Ugyanígy, egy kőművesnél sem (csak) az ár számít, ha hibákkal dolgozik, a javítással együtt máris  sokkal többe kerülhet a végén.

Kérdés: Vajon ügynökség választásakor miért számít mégis az a 10-20% különbség?

Tovább olvasom

Pin It on Pinterest