Árazás : gondoljuk át közösen

Dátum: 2013. 11. 29.


Az ár az olyan egyszerű, mert odaírják hogy mennyi, és kész.
El lehet dönteni hogy akarom-e vagy sem.
Na ezt fogom én most megcáfolni. 
Több irányból is nekifutok, meglátjuk lesz-e valami értékes tanulsága a dolognak.

Az ár sok esetben döntő tényező, a legtöbben ezt nézik, és ezt nagyon jól tudja minden piaci szereplő. Vagyis az árösszehasonlító oldalak idején a kereskedők az árral versenyeznek, és majd keresnek a csomagoláson, a gyorsasági feláron, vagy valami máson, amit az árba nem tettek bele. Ugye ismerős a helyzet? Van egy olcsó termék, de a kiszállítás nem egy elfogadható 1000-1500 Ft, hanem mondjuk 3.299. És máris, a kettő költséget összeadva, egészen más a képlet.

Ez persze alapjaiban változik, ha nem ugyanazt a terméket keresem különböző boltokban, hanem egymással versenyző termékeket. Vajon olyankor is az ár számít? Egy darabig biztosan, mondok egy példát. Kedvesem autójában elromlott az ülésfűtés. Végiggondoltuk, hogy a javítása mennyibe kerülne, és hogy milyen lehetőségünk van még. Az ülésre rakható ülésfűtő párna olyan egyszerű, és olcsó megoldásnak bizonyult, hogy inkább veszünk minden télen egy 1500 Ft-os párnát, mint hogy jósoktízezer forintért megjavíttassuk, és eladáskor ez a befektetett pénz nullát fog érni.. Persze más lett volna a képlet ha a párna nem ezeröt, hanem mondjuk 25 rugó lett volna, akkor lehet másként döntünk.

A fenti példában belépett a számolásunkba a Value for money gondolkodás. Az 1500 Ft-os cucc ár-érték aránya annyival jobb volt, hogy nem volt kérés a döntés. De ugyanígy, egy magasabb árú termék is hordozhat annyival magasabb ár-érték arányt, hogy a mellett döntünk egy másik helyzetben.

A Value for money egy igen érdekes koncepció. Itt már nem az a lényeg, hogy mennyi valaminek az ára, hanem mellé kell kalkulálnunk egy másik jellemzőt, az értékét. És innentől lesz bonyolult. Apukám mondta egyszer (és egy életre megragadt bennem):
Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy olcsót vegyünk.
És ez lebegett a szemem előtt amikor cipőt vettem, vagy éppen autógumit. Az olcsó (tapasztalatom) olyan sokszor lesz drágább, hogy nem éri meg a rizikót. Egy szar turmixgép amely elromlik, egy ócska akku a laptopba, vagy egy gyenge minőségű szolgáltatás. Igen, a szolgáltatás. Ahol az emberek nem tudják előre mit vesznek, így a legolcsóbbat választják. Vízvezetékszerelőből, ácsból, vagy riasztószerelőből. És jön a szívás. A vízvezetékszerelő után beázik a fal, és nem elérhető telefonon, ugye ismerős?

Nem is ragozom tovább. A másik koncepció amit fontos figyelembe venni az árak összehasonlításakor, az a lehetőség költsége, vagy opportunity cost. A linkelt cikkben erről bőven értekeztem, érdemes elolvasni. De mégis, ha össze kéne foglalnom, nem csak az számít, hogy mennyi az annyi, hanem az is, hogy egy alternatív döntéssel milyen más helyzetbe kerülnék. Érdemes-e elmennem bevásárolni valamit, amit megrendelhetek online, és kihozzák, igaz, a kiszálítás pénzbe kerül. És végiggondolom. A benzin, a parkolási költség, és az időm. Vajon megéri-e azt, amennyivel többe kerül a kiszállítással együtt a termék? Ha a kiszállítás mondjuk 1.500 Ft, autóznék miatta 2×25 percet, parkolás belekerül 400 Ft-ba (és ott van a rizikó is, hogy megbüntetnek – ez itthon akkor is opció, ha fizettem a parkolásért), szóval az a vége, hogy nem. Jobban megéri online megrendelni és kész.

Egy egészen másik példa az, amikor az utazásaink költségét számoljuk. Megvan hogy ennyibe fog kerülni, de mi ilyenkor levonjuk azt az összeget, amibe itthon az élet egyébként is kerülne ugyanazon időszak alatt (vagyis csak a hozzáadott költséget vetjük össze a hozzáadott értékkel). Télen levesszük a fűtést, nincs autó futott km, nincs áram és kajaköltség, viszont hozzá kell adni az utazáshoz azt is hogy ilyenkor egy hosszútávú parkolóban pihen az autó Vecsésen, és kell biztosítást is kötni). Egészen extrém példából tanultam ezt a számolást. Finnországban dolgoztam, és ott a gyári munkásoknak akkor (most nem tudom) minden évben nyár közepén leállt a gyár, és kaptak egy hónap fizetett szabadságot (akkor mentek a nagy karbantartások a gyárban). De hogy jó legyen, arra a hónapra megkapták a 13. havi fizetést is. A legtöbben olyankor egy hónapra a Kanári szigetekre utaztak, ugyanis kiszámolták, hogy a Kanári szigetei nyaralás nekik kifizetődő. Ott lenni egy hónapot, az olcsóbb mint amennyibe Finnországban került volna egyszerűen csak létezni. Úgy spóroltak, hogy nyaraltak. Jó nem?

Lifetime value. Megint egy zavaró, és bonyolult koncepció.
Nem csak az számít, hogy most mennyibe került egy látogató megszerzése, az is lényeges, hogy innentől az az ügyfél mennyit fog költeni (és azon mennyi a profit).
Ha nem üzletre, hanem mondjuk magánemberre értelmezem (és nem a bevétel, hanem a költség oldalt nézzük), akkor belép a képbe egy másik definíció (de erősen hasonló logika), a Total Cost of Ownership. Vagyis az ár fölötti kiadásokat is számolni kell, mert az adott termékhez kapcsolódnak további költségek, és a kettő együt adja meg hogy mennyi az annyi. Ezen a számoláson már a magyar lakosság komoly része elbukna. Hogy miért gondolom? Hááát, meg kell nézni mennyien vesznek mondjuk most karácsonyra tabletet a mobilszolgáltatótól olcsón (és a vele járó mobil előfizetéssel két év hűséggel).
Nem véletlen, hogy a banki termékeknél bevezették a THM-et, az megpróbálja a kamat (félre)értelmezése helyett bevezetni a total cost of ownership fogalmát, vagyis az összes jutalék, költség, és adó együttesét belegyúrni egy mutatóba, és máris kiderül hogy nem is annyira szép az az ár (esetünkben az ár a kamat % amit az emberek hasonlítgatnak). Okos ember a TCO-et is hasonlóan kiszámolja.
Vajon aki dízel autót vesz (mert az kevesebbet fogyaszt), az kiszámolta, hogy havi hány km futásteljesítménynél éri meg jobban a kicsivel alacsonyabb fogyasztás (konkrétan a ma már magasabb dízel árakkal?) Ki az aki például amikor egy autóút költségét számolja, beleveszi a km-re eső szervíz és amortizációs költséget is? (én igen)

A pénz időértéke. Például a jelenérték. Ugye ez sem mindegy. Ez megint egy olyan koncepció, amin a lakosság nagy része megbukna ha vizsgakérdés lenne. Pedig egyszerű, olyan mint a kamatoskamat. Csak nem kamattal, hanem inflációval kell számolni. Ha mondjuk a bank azt mondja, hogy évi 10 százalék kamatot ad ha lekötöd a pénzed 10 évre, és a ma betett 1 milliód akkor már 2 milliót fog érni, akkor elhiszed neki vagy sem?

Először is, nem fog annyit érni. Mert a bank CSAK az infláció alatt ad kamatot, vagyis nominálisan lehet hogy lesz annyi (ja, számold ki először), de vásárlóértékben kevesebb lesz. És itt a lényeg. A ma 1 millió az valójában ugyanaz mint 7 év múlva a 2 millió.

Hogy miért is feszegetm ezt az ár kérdést? Mert nem is olyan régen, azt a választ kaptuk egy tenderen, idézem:
Mint állami intézmény több árajánlat esetén a legkedvezőbb konstrukciójú árat áll csak módunkban elfogadni

Az egy dolog hogy ezt nem hiszem el. Ennek ellenére, sokszor találkozom ezzel a hozzáállással, legyen az akár magán, vagy állami szektor. egyetlen tényező van, az ár. Hogy azután mi történik, az majd kiderül. Ja, hogy vannak rejtett díjak, költések? Hááát…. Hogy komoly összegek elköltését bízzák olyan cégre aki olcsóbb, és azért olcsóbb, mert a szolgáltatási szintje is alacsonyabb (kevesebb időt tölt el a feladattal, kevesebb eszközt használ, minden extráért pénzt kér, stb).
ez nem mindig van így, az ár – természetesen – nem az egyetlen tényező, és sokszor nem is egyszerű iránymutatója annak hogy valaki milyen szolgáltatást kap. De legalább sejtet valamit.

Ugyanígy, az ár csak EGY a sok dolog közül amit meg kell vizsgálni amikor valamiért fizetünk. Legyen az autó, nyomtató, fodrász, hitel, vagy egy szoftver. A fentiek mindegyike együtt. És – szerintem – ez (is) különbözteti meg a sikeres, és a kevésbé sikeres vállalkozásokat egymástól, hogy ezekre is odafigyelnek.

Tetszett?

Ajánld barátaidnak, ismerőseidnek, kollégáidnak:

 

Ha szeretnél még több ilyet, akkor lájkold Facebook oldalunkat, iratkozz fel YouTube csatornánkra és RSS csatornánkra!

1 hozzászólás

  1. ezt nagyon szépen leírtad, csak gratulálni tudok, úgy tűnik nem csak mi vagyunk az egyedüliek akik hasonló esetekkel kell szembesülnünk hazai piacon, talán ha időm megengedi, összefoglalom az utóbbi három hónap sales kampányunk eredményét, tapasztalatait, de leginkább azt, hogy hazai piacon kis és nagy piaci szereplők mekkora erőforrásokat hajlandóak online marketing stratégiákra/kampányokra költeni – nem véletlenül a jövőben a külföldi piacra való lépésen lesz a hangsúly – úgy érzem Mihály, hogy talán te is kissé kiborultál a napokban, talán nálad is megtelt a pohár 🙂

    Válasz küldése

Hozzászólás beküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Pin It on Pinterest

Árazás : gondoljuk át közösen