Ügynökség

– Jó napot kívánok doktor úr!
– Tessék parancsolni, miben segíthetek?
– Szeretnék egy vérvizsgálatot vércukor szintre, valamint írjon fel nekem kérem egy gyógyszert, konkrétan ezt (és átnyújtja a papírt amire felírva a gyógyszer neve)
– Nem probléma, parancsoljon.

egy héttel később

– Jó napot kívánok doktor úr!
– Tessék parancsolni, miben segíthetek?
– Nem látszik semmi a vércukor szint mérésből, szeretném ha megismételnénk a tesztet, most kérjünk be egy pár további értéket is (és átnyújtja a papírt, amin akkurátusan sorban ott vannak a tesztek)
Az orvos leveszi a szemüvegét. Felnéz, és az asztal túloldalán levő szék irányába mutat.
– Foglaljon helyet. Miért kérte ezeket a vizsgálatokat?
– Mert nagyon fáj az oldalam, migrénszerű fejfájás gyötör, valamint az emésztésem sincs rendben.
– Aha. És miért nem ezzel kezdte? Azt hiszem van egy tippem, de ahhoz hogy kiderítsük, el kéne menjen egy ultrahangra, és kéne egy vizeletvizsgálat is.

A másik történet (ez alkalommal nem kitalált történet, valóban megtörtént).

Búvároktató, szállodaigazgató voltam Ázsiában, Balin, egy messzi kis faluban, a sziget északi részén. Naponta sokszáz merülés indult a bázisról, elképesztő mennyiségű rutint szedtünk össze.
Egy nap egy holland búvár odajött, és – meglepően őszintén – elmesélte, hogy gondja van, mert általában a merülés legmélyebb pontján, elkapja egy értelmetlen félelem, szorongás, és nem érti. Tapasztalt búvár, a merülések könnyűek, nincs semmi ok rá, de mégis, retteg odalenn. Amikor vége a merülésnek, ez az érzés egyszerűen eltűnik. Szóval ő akkor most lehet hogy nem merülne tovább. Ez a beszélgetés a bázison történt, akkor szerelte le a felszerelését. Végignéztem, és azt mondtam neki, hogy cserélje le a ruhát amit most visel, kap tőlünk egyet, merüljön azzal. Nem értette, de elfogadta, és adott még egy esélyt.

Boldogan jött vissza a következő merülésről. Működött, de nem értette, hogyan lehet hogy a másik neoprém ruhában nem szorongott. Elmagyaráztam neki, hogy amire gyanakodtam, az a carotid sinus reflex, és ezért kapott egy nem szűk nyakú ruhát (a szoros ruha nyomta agyba menő artériát, és a rosszulléte, szorongása egy egyszerű reflex reakció).

Hogy miért meséltem el ezt a két történetet?

Ami a közös bennük, hogy mindkettőnél a szakértő adott megoldást.
Ami nem azonos a két helyzetben, az az, hogy a második esetben a problémát egyszerű volt megoldani, mert a búvár jól tette fel a kérdést.

Az életben is sokszor belefutok/belefutunk abba, hogy a dolgok úgy történnek mint az orvosos történetben. Nem azt kéri / kérdezi az ügyfél amit kéne, valójában ő sokkal többet gondol arról a tudásról ami a birtokában van, és inkább a szakértői kérdést/kérést teszi fel, nem pedig azt ami a problémája. A vége ennek az lesz, hogy a szakértő (esetünkben az ügynökség) válaszol, elhalmozza sok sok adattal, beletesz csilió óra munkát, pedig a megoldás sokkal egyszerűbb lenne. Fel kéne tenni azt a kérdést ami valóban izgatja, és hagyni hogy a szakember/ügynökség végezze azt a munkát, amiért megfizeti.

Az orvoshoz nem úgy megyünk, hogy ezt meg ezt a gyógyszert kérem, akkor a PPC szakihoz miért úgy kell menni, hogy ezt meg ezt a számot kérem? Nem lenne egyszerűbb a prroblémával kezdeni, és hagyni, hogy a megoldást szállítsa a szaki, ne pedig értelmetlen és felesleges mennyiségű számot?

A napokban hallottam egy, AdWords-ben aktívan dolgozó cég marketingesétől, hogy akkor innentől a havi 2,5M Ft-os adómentes határ alatt kell maradni, mert onnantól már adózni kell.

Ugyancsak szakmabeli mondta, hogy akkor innentől keresni kell az alternatív megoldásokat, mert a PPC ettől kezdve drága.

A legnagyobb hiba. 

Hogy mire gondolok? Arra, hogy ma már egy cégvezető nem tud jó munkát végezni ha nem ért a számokhoz. De a marketinges skillek közül is az egyik legfontosabb a számok ismerete, értelmezése.

Vagyis a legnagyobb hiba ilyen ökörségeket kijelenteni, számolás nélkül.

Drágább lett a PPC innentől? Igen, drágább.
Akkor nem kell tovább ott hirdetni? De, kell, csak a számok torzultak az adó és egyéb terhek mértékével.

Aki elköveti azt a hibát, hogy hasravág, mert nincs kedve adót fizetni, vagy mert  innentől ez az ő kis szabadságharca, az elköveti a legnagyobb hibát. Nem számol.

Hasonlítóssá válik a gyermekhez, aki hisztiből nem eszi meg a gyümölcsöt, vagy a kamaszhoz aki dacból nem megy el a pótvizsgára, vagy a közeli ismerőshöz, aki dacból nem hajt fel az autópályára, mert azt ő már egyszer kifizette (igaz), és nem hajlandó érte még továbbiakban fizetni.

De az üzleti életben nem a dacos szabadságharcosok a sikeresek. Hanem az okos, józan döntéseket hozó, számokat ismerő és szerető emberek, az általuk vezett cégek.

Nem az a lényeg, hogy drágább, hanem továbbra is változatlan a kérdés: Megéri? Hasonlítani kell az alternatívákhoz, azok áraihoz, megtérüléséhez, számolni kell és gondolkodni.

Különben elköveted a legnagyobb hibát, nem számolsz, és ezzel a versenyben hátrébb kerülsz, elbuksz.

Hiába van neked igazad, ha közben tönkremész.

El lehet kezdeni számolni.

Kedves L. Simon László, kedves törvényhozók, kedves mindenki, akinek köze volt ehhez a reklámadó módosításhoz,

Srácok, nem gondoltátok ti ezt át, nem készítettétek elő, egyeztettetek ugyan szakmai szervezetekkel, de csak a móka kedvéért, oda sem figyeltetek amikor sorolták a szakmai érveket.

Gratulálok! Sikerült összehozni egy olyan törvényt, amely PONTOS leirata annak, hogy milyen emberek, milyen szakpolitikusok vagytok. Ha ezt a törvényt egy elsőéves joghallgató adta volna be szakdolgozatként, kipicsázzák azonnal az egyetemről. De ugye az egyetem más, a politikában nem büntetik rossz osztályzattal a hibás anyagokat. A politikában a hibák árát azok fizetik meg, akiknek SEMMI közük nem volt hozzá. És ez itt a baj kérem.

De – természetesen – nincs vége, mert a módosítás módosítása sem pontos, és feltételezem, fogjátok még módosítani. Bár akkor már nem kéne olyan emberek kezébe adni a történetet, akik egyetlen mondattal be tudják bizonyítani, hogy fogalmuk sincs az egészről… (bár, komoly önkontrollt érzek a dologban, nem visszamenőlegesen vetettétek ki az adót 1984-ig, ez mindenképpen dícséretes. Igaz, a %-okat sem számolással, hanem inkább dobókockával vetettétek ki, pont úgy mint a havi 2.5M Ft-is határt.)

Kedves László, figyelj oda kérlek, amikor tartalomszolgáltatókról beszélsz, segítek, a Google és a facebook nem tartalomszolgáltató. Egyből kiderül hogy nem értesz a témához, akkor miért szólsz bele? De ha bele is szólsz, miaf4szért kell törvényt alkotnod? Én sem akarok a szülészeti szakközlönyben vitaindító cikket írni a császármetszés szakmai kérdéseiről. Bár, ehhez jobban értek mint te a reklámhoz.

Meg amit nem értek, az a hadoválás valami extraprofitról. Mi az hogy extraprofit? 20%? vagy 40%? vagy nem százalék, hanem az amikor valaki TÚL sokat keres valamin? Szerintem meg ti kerestek túl sokat, a teljesítményetekhez képest. Vezessünk be egy olyan fogalmat is, hogy extrafizetés! (A politikusok extrafizetése bántja az emberek szemét, kéne rá valami f4sza kis adó. Ötlet?) Ez olyan mint a törvényben, amikor azt írtátok hogy (idézek): “az interneten, túlnyomórészt magyar nyelven vagy túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon reklám közzététele”

Naakkor. Miaz internet? Az internet amikor a telefonomon a Plants vs Zombies-t játszom, és megjelenik a hirdetés? Ja, várj, az nem tartozik ide, mert a telómon NEM magyarul, hanem angolul használom a progikat (régi jó szokás, bocs), szóval nem magyar nyelvű oldalon jelent meg (nem is oldal hehe) a hirdetés. A túlnyomórészt az micsoda? Srácok. Ha én túlnyomórészt rendesen csapatom az M7-esen hazafelé a verdával, az még ugye rendben? (igaz, Fehérvár előtt kicsit megtoltam a múltkor, de nem túlnyomórészt voltam gyorshajtó 🙂 Amikor nyelvet lehet váltani egy oldalon, akkor az ugye nem túlnyomórészt magyar?

Ugye, máris sikerült belekavarnom 🙂 De folytatom. Ugya nem gondoltátok komolyan, hogy ha amikor a Google az AdSense (meséljek, vagy hallottál már róla?) hálózatból bevételarányosan kevesebb mint 40%-ot kér a hirdetés kiközvetítéséért, a technológiáért, akkor majd bevétellel arányosan fog fizetni 40% adót? Úgy, hogy közben azért adózik abban az EU tagállamban ahol letelepedett? De tényleg.

Csak belecsaptam kicsit, bocs, nehéz hátralépni, és nyugodtan szemlélni a helyzetet, akkor amikor már lassan be kell fizetnem az adóelőleget, de eközben még csilliárd értelmezési kérdés van a törvény körül. Fércmunka na, ilyenért jobb helyeken jár a tockos.

De más is van. Mi a tudásunkat, a gép előtt töltött időnket, az agyi kapacitásunkat adjuk el. És – sajnos – ezzel a reklámtörvény izével annyi időt elvettetek az életből, amit most nem tudok kiszámlázni. Elképesztő mennyiségű óra, telefonhívások, bevallás, könyvelővel való egyeztetés, sb.

Szummázom:

Eddig foglalkoztam a témával összesen 39 órát. Az ügyfeleink felé ezt 14.000 Ft-os óradíjért adnánk oda, de felajánlom a mennyiségi kedvezményt (remélem nem baj). Ez eddig 546.000 Ft. És ez egyáltalán nem fedezi azt a sok sok bajt amit okoztatok. Feltételezem hogy lesz még melóm vele, mondjuk ennek még legalább a duplája. Korrekten csak  1 milcsit számláznék,  lecsökkentem a díjat. Kinek küldhetem a számlát?

Pár évvel ezelőtt (pontosan 2 éve) írtam egy keserű bejegyzést, amit a sokadik megbízhatatlan és csak munkát (de bevételt nem) jelentő fogorvosi megbízás váltott ki.

Azóta persze érdekes fordulatot vett az életünk, szerződtünk egy fogászattal. Minden ígérgetésem, fogadalmam ellenére. És …….., nem bántuk meg…

De vajon mi lehet a különbség azon fogászatok akikről írtam, és ezen fogászat között? Elmondom.

Itt mindenki azt csinálja, amihez ért. 

Vagyis a fogász fogat gyógyít, a cégvezető céget vezet, a tulajdonos a stratégiát alakítgatja, döntéseket hoz, az IT a számtek alapokat teremti meg a munkához, a marketinges pedig marketingel. És ez a NAGY titok.

Amikor a marketingről beszélgetünk, akkor a javaslatainkat meghallgatják, ha nem értik kérdeznek, ha nem értenek vele egyet akkor ellenzik, esetleg megfordítják, és ők javasolnak dolgokat, vagyis olyan a munka, amilyennek lennie kell.

Igaz, a tulajdonos nem fogorvos. Talán ez lenne a titok?

… azaz itt a hülyeség ára

Sokáig gyúrtam agyban a bejegyzésen, mert erről a témáról nyugodtan nehéz értekezni. Benne van minden ami beteg ebben az országban, a fejekben. Igazi korkép.

De mégis, kell hogy beszéljünk róla, mert mindenkit érint a szakmában. Megpróbálom logikusan, minden oldalról körbejárni.

Kezdjük az alapokkal. Miről is szól a reklámadó?

1, A reklámadó célja

A reklámadó célja nem más, mint “a szabályozás és a költségvetési bevételek növelése“. Kevésbé hivatalosan megfogalmazva, azon nagy médiacégekre különadót kivetni, amelyek csak talicskázzák ki a pénzt az országból.

Vajon a most elfogadott változtatásokkal mennyire kompatibilis a törvény ezzel a céllal? A rendkívüli elfogadás előtt pár nappal szembesítették a törvény beadóját, hogy ezzel a magyar kisvállalkozásokat fogja megadóztatni a facebook és a Google helyett, vagyis mindenkit aki 25e Ft fölött költ havi szinten (ez a mikrovállalkozások szintje…). Gyors egyeztetés a szakmai szervezetekkel után változott a törvény, innentől a havi 25e Ft helyett havi 2.5M Ft lesz a határ, valamint a politikusoknak nem kell fizetni.

Erről már tényleg az Animal Farm jut eszembe…

Vajon a kitűzött célnak megfelelő a reklámadó változtatása? Szerény véleményem szerint a magyar kisvállalkozások megadóztatása a Google vagy a facebook helyett, ez zsarolásnak kitűnő is gyenge, de legalább erősen kontraproduktív… Kifejtem.

2, Vállalkozási környezet

Vajon mi az üzenete annak, hogy ez egy olyan ország, ahol előre nem tervezhetően változik a gazdasági környezet?  Te szeretnél vállalkozni egy másik országban (vagy éppen a sajátodban) úgy, hogy amit terveztél, számoltál, befektettél, felvettél embereket, egyszerre csak teljesen más szabályok szerint, de újra kell az egészet kalkulálni?

Ráadásul ezzel a törvénymódosítással vállalkozások ezrei kerülnek versenyhátrányba az EUs versenytársaikkal szemben. Képzeljünk el egy magyar vállalkozást, aki mondjuk kontaktlencsét árul a neten, és ügyesen hirdet a Google felletein, valamint a facebook-on is közösséget épít, bejegyzéseket szponzorál, hirdet. Innentől adó terheli a reklámra költött kiadásait.
Képzeljünk el egy német vállalkozást, aki kontaklencsét árul a neten, és kiterjeszti az EUs országokra az üzletét. Lefordítja az oldalt, és hirdet. Olcsóbban mint a magyar vállalkozás, hiszen neki nem kell különadót fizetnie.
Mi történik? A magyar vállalkozás versenyhátrányba kerül, ha beépíti az áraiba. Ha nem, akkor – megtörténhet – egyszerűen nem éri meg online kereskedni. Következmény? Megoldást keres.

3, Áfa

Állandóan ezt hallom, hogy a Google és a facebook nem fizet itthon sem adót, sem Áfát. Ami még riasztóbb, hogy ezt a (hibás) véleményt komoly szakmai lapok is beengedik az oldalaikra. Akkor beszéljük át itt és most, és utána ne komolytalankodjunk.

Áfa: Valóban, szigorúan lebutítva a helyzetet, a Google és a facebook itthon nem fizet Áfát. Mert – közösségi beszerzésről lévén szó, 0%-os áfás számlát állít ki. De a válllakozás aki igénybe veszi a szolgáltatást, annak itthon be kell tennie a könyvelésébe ezt a számlát, és az Áfát be kell fizetnie. Ilyenkor kapom bele az arcomba, hogy azt csak bele kell TENNI a könyvelésbe, de vissza lehet igényelni! (igen, pontosan ugyanúgy mint az itthon vásárolt áruk áfáját. Csak mivel itt még nem fizetted be, ezért először befizeted, és majd utána igényled vissza – ha van miből). De egyszerűbben: Ha semmiféle Áfás forgalma nem volt a cégnek adott időszakban, de bejött egy Google számla 100 Ft-ról, akkor bizony be KELL fizetni a 27 Ft Áfát határidőre.

Csak a margóra: amikor magánember hirdet a Google-ön, akkor a Google (EU-s adószám hiányában) Áfás számlát állít ki. A facebook-on ez inkább a hirdető becsületére van bízva. Ha nem nyilatkozik, akkor marad a 0% Áfa. Szeretném látni, hogy a törvénymódosítás benyújtója, vajon PONTOSAN töltötte-e ki a rendszerben a hirdetőt, és befizeto az Áfát? Amíg nem látom hogy Áfás számlát kapott, nyugodtan feltételezhetem hogy Áfát csalt (bocs az előre rosszindulatú feltételezésért, de a magyar adóhatóság is ilyen feltételezeésekkel él ezernyi ponton a magyar adózási jogban) 

Adó: Igen, máshol adózik. Mint sok más cég. Joga van hozzá hogy az EU-n belül ott tepeledjen le ahol neki tetszik, és ahol a legjobban érzi magát a cég. Ez a joga BÁRMELY magyar vállalkozásnak is megvan.

4, Adóelkerülés

De most komolyan. TÉNYLEG elhiszik a jogalkotók, hogy

a, A Google vagy a facebook önszántából bepöngeti a bevételeinek a 40%-át? (tessék utánagondolni, a facebook a saját oldalain hirdet, de a Google a saját oldalak mellett működtet egy hirdetői hálózatot (AdSense). Ahol bevételmegosztással hoz hirdetéseket a vele szerződő oldalaknak. Ez a bevétel cca 40%-a. És akkor ezt az összeget most majd akkor átutalja a magyar államnak? Persze.

b, egy ilyen mértékű adót ki lehet gazdálkodni egy olyan országban, ahol az adóterhek ilyen magasak? 27% Áfa? 37% EVA? soroljam?

c, nem fognak a cégek mindent elkövetni annak érdekében, hogy legálisan, de okos megoldással kikerüljék ezt az adót?

Mondok egy egyszerűt. A cég kiköltözik Szlovákiába. És onnantól egyszerűbb az élete. Innentől ott fizet adót, a költségvetés adóbevétele nem hogy nő, de csökkenni fog. Vállalkozásélénkítő program, SZLOVÁKIÁNAK…

5, Szakmaiatlanság

idézek (innen): (kiemelés tőlem)

Arra a kérdésre, hogy nem kellett volna-e egyeztetni a piac szereplőivel, L. Simon László azt mondta: 2000 óta folyamatosan napirenden van a kérdés, ugyanakkor valóban nem zajlott személyes egyeztetés. „A vita olyan irányba ment el, aminek semmi köze nem volt az eredeti jogalkotó szándékhoz, egyesek saját politikai céljai érdekében használták ki, és próbálták ránk sütni azt a hamis és igaztalan vádat, hogy a sajtószabadság sérül. A bulvár műsorok szerintem nem képezik a sajtószabadság részét” – hangsúlyozta L. Simon László.

Vajon hogyan fogja ellenőrízni a NAV, mondjuk hogy egy hirdető túlnyomórészt magyar nyelven, vagy túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon hirdet? Van arról elképzelésük, hogy a Google AdWords rendszerén keresztül egy kampányban egy nap lazán elérhetek 1-2-5-10 ezer oldalt, és KIKERESHETETLEN, hogy milyen nyelven íródtak azon az oldalon PONT azok a cikkek amelyek mellett megjelent a hirdetés? Hogy egy Google térképen attól függúen magyar vagy nem magyar az oldal nyelve, hogy mit állított be magának a felhasználó? Hogy amikor itthonra hirdetek, akkor megeshet hogy a felhasználó ugyan magyar, de az oldal ahol a hirdetéssel találkozik mondjuk a The New York Times oldala? Mi van akkor ha a hirdető havi 3M-t költ el a Google-ben, de tuti hogy annak legalább a fele NEM magyar nyelvű oldalon jelenik meg?

Szerintem felsorolhatatlan a kérdések sora, ebben a témában még várjuk (NAGYON) a Google nyilatkozatát. A facebook-nak nincs itthoni képviselete, nem hiszem hogy ezzel kapcsolatban megszólalnak majd. Náluk a statisztikai hibahatár alatti a magyar reklámköltés, vagyis nem érdekli őket. Ismét sikerült rendesen megszívatni a magyar vállalkozásokat, miközben az volt a mondás, hogy NAGY médiacégeket fogják megadóztatni.

Készülök a Keresőmarketing Konferenciára, ahol az ügynökség-ügyfél kapcsolatról, annak buktatóiról fogok beszélni. Jegyzetelek, és valahogy elkezdett kialakulni bennem egy lista, a különböző típusú ügyfelekről. Kicsit vicces, (szóval kéretik nem komolyan venni!), de mégis, valahol mélyen azért ott vannak a típusok. Íme:

– A mítingelős
Találkozhatnánk valamikor? Le kéne ülni, és átbeszélni a dolgokat… (de amikor visszakérdezek, hogy mi nem tiszta a múltkori 3 kampányindító meetingből, akkor csak félrebeszélést kapok). Szereti a mítinget, a fílingjét, hogy olyankor fontos dolgok születnek, a csapatjáték nagy barátja, és egyben nem veszi észre, hogy ilyenkor nem egy, hanem 5-6 ember 3 órája (vagyis összesen 2-3 teljes munkanap) megy le a süllyesztőbe….

– A pedáns
Szereti a számokat, de ha a formázás nem stimmel, visszadobja. Egy prezentáció általában 479 verzióban készül, minden alkalommal valami egészen apró dolgot kell változtatni. Gyakran kér olyat, hogy mondjuk: “Kicsit legyen hellókittisebb”. És hiába tiltakozom, hogy a cég magas pozícióiban nem agyhalottak ülnek, akik nem tudnak összehasonlítani 3 számot egymás mellett, akkor is, össze kell vonnunk a keresés és a GDN átkattintási arányait egy értékké, “mert az egy egyszerűbb”. Általában a lényeget nem látja meg (de gyönyörűek a prezijei).

– A szórakozott
Kap egy kampánytervet, visszajelez a változtatásokkal. Amikor azt javítjuk, akkor még jelez 4-5 egyéb kérést, de szépen időben egyenletesen elosztva, külön levelekben. Amikor az készen van, újabb körök következnek, látszólag végeláthatatlanul.

– Fókuszáló
A legokosabb ügyfelek ilyenek. A lényeg érdekli, nem az hogy egy eszköz hogyan működik, hanem hogy amikor működik, az hoz-e eredményeket, eladásokat. És ha igen, mennyit. Vele át lehet beszélni (és megérti) a nyitott költségvetés lényegét, hogy a költés nem számszerűen kötött, hanem eredmáényhez, ROI-hoz. Ameddig hozza az x% megtérülést, addig nincs felső korláta a költésnek.
A “small talk” nem kenyere, a tárgyra tér, számokat szeretne látni, trendeket, stratégiát. A részletekkel az ügynökséget bízza meg, és ezért fizet.

– Üzletember
Hideg, kimért, és bizalmatlan. Kér ajánlatot, magázódik, de alapvetően okos, értelmes, korrekt, vagyis jó ügyfél. Kicsit zavaró a magázódás a harmadik év után is, de elviseljük 🙂

– DIY
Kétféle létezik, az egyik egyből megmondja, hogy érdeli  a történet, maga szeretné bütykölni a kampányokat, csak egy kampányfelállítást szeretne (mert a kampányok létrehozását még nem sikerült a tanfolyamon megtanulni).
A másik beígér egy komoly költést, lealkudja az árat, majd a kampány felállítása után eltűnik az első hónap után (jellemzően kifizetetlen számlával). A sikertelen kampánykezelési kísérlet után következő ügynökségnél komoly erőkkel sározza az előző csapatot (magyarázva a váltás okát).

– Kötekedő
Minden második mondata azzal kezdődik, hogy “Ha magamból indulok ki…”
De hiába próbálom finoman jelezni, hgy nem magából kell kiindulnia, nem célcsoport, plusz a tipikus buta marketinges aki így kezd egy mondatot, akkor is, folytatja, és … legtöbbször nem lesz belőle ügyfél.

– A garasos
Mindent csak a számokon keresztül lát. Hiába mondjuk el neki, hogy magasabb CPC árakkal futunk ugyan, de a Cost/Conversion csökken, ráadásul a konverziós érték is folyamatosan felfelé tart, csak egy dologra koncentrál, mennyibe kerül az a katt…

– A barterező
Esetleg lenne itt 400 kiló paradicsom elfekvőben, nem érdekel az munkadíj helyett?
(lehet találgatni)

– A trükkös
Elhív egy első találkára, de nem mondd semmit, majd elvárja, hogy bemutassuk neki a cégét és főbb termékeit úgy, hogy egyébként maga is tudja, hogy a weboldalon nincs fenn egy csomó lényeges dolog. Tesztelni szeretné a felkészültségünket az ő cégéből.

– A last minute ember
Konstans idődeficittel küzd, minden tegnapra kell. A brief-ben általában azt írja, hogy a kampánynak tegnap kellett volna elindulnia. Igaz, amikor megkapja a tervet, akkor legtöbbször 8-10 napot ül rajta, majd pénteken 18:45 körül jelez, hogy akkor az alábbi változtatásokkal indulhat. Hétfőn viszont kér egy gyors összefoglalót, reggel 8-ra legyen a postafiókjában.

– A telefonközpontos
Küld egy levelet, és egy perc múlva csörög a telefon, hogy küldött egy levelet.

Disclaimer: Ha magadra ismertél, az CSAKIS a véletlen lehet, a fent leírt VICCES kategóriák bármelyikének a valósággal való BÁRMELY egyezése csak a csillámpónik pataméret változásának hatása miatt lehetséges, vagy a hegyi trollok underground világméretű szervezkedése közben használt elekrtollos eszközök internetet deformáló hatása miatt lehetséges – vagy ilyesmi.

És igen, tudom, kéne egyet az ügynökségekről is írni, készen van az is.