A hirdetések blokkolása mellett napjaink egyik fontos trendje és kihívása, hogy a hirdetők egyre inkább szeretnének biztosak lenni abban, hogy hirdetésük nem csupán megjelent egy oldalon vagy applikációban valahol (akár a hajtás alatt), hanem valóban látható volt a felhasználó számára.
Vegyünk egy adserver-t, ahová a hirdető feltölt egy bannert és/vagy egy videót, majd ez az adserver kiszolgálja ezt a hirdetést különféle weboldalakra. Egyszerű, mint az 1×1, nem igaz? 🙂
Igen ám, csak hogy azok a fránya weboldalak meglehetősen hosszúak, főleg ha olyan prémium elhelyezésekről beszélünk, mint egy Index vagy Origo vagy Totalcar vagy bármelyik másik nagy látogatottságú és ismert portál. Hosszúak, tehát görgetni kell a felhasználónak, hogy a megjelenő tartalmakat végig tudják olvasni. És bizony ezek az oldalak nem csak a felső részen helyeznek el hirdetéseket (ún. a hajtás felett) hanem bizony a tartalom közben, sőt, akár mellette és alatta olyan helyen, amely csak akkor válik láthatóvá, ha a felhasználó görget.
És itt jön a csavar: ha egy adserver a hirdetések kiszolgálásáért kéri el a pénzt CPM (Cost-Per-Milles, ezer megjelenés) alapon, akkor bizony könnyen lehet, hogy kifizetünk számos olyan megjelenést, amit a felhasználó egyébként nem is látott.
De nem csak a görgetés lehet probléma: gondoljuk végig, hogyan olvasunk egy-egy nagyobb hírportált. Vannak olyan felhasználók (és nem tudom, mekkora arányban), akik a címoldalon az érdekesnek tűnő cikkeket sorban megnyitják egymás után külön böngésző füleken, majd miután a címoldalon mindent átnéztek, elkezdik végig olvasni a cikkeket, esetleg bizonyos füleket (cikkek) csak később, akár órákkal később vesznek elő. Vagyis az is előfordulhat, hogy az a hirdetés, ami egy weboldal fejlécében jelenik meg, még nem volt látható a felhasználó számára.
És akkor a mobil appokról még nem is beszéltünk: kis kijelzőn talán most már minden magyarázat nélkül el tudja mindenki képzelni, mennyi hirdetés lehet, ami nem volt látható a felhasználó számára. Talán ezért is bevett szokás mobilon, és egyre inkább desktopon is, hogy egy, a képernyő valamelyik széléhez odaragadó (sticky) helyen jelennek meg a hirdetések, amelyek így mindig láthatóak maradnak).
Láthatóság.
A legvégső határ… ennek végtelenjét járja a szakma lassan minden szereplője, hogy új lehetőségeket fedezzen fel, új valóságot és új mérőszámokat. És hogy eljusson oda, ahová klasszikus ügynökség még nem merészkedett…
Ez a láthatóság, mint kritérium egyre több ügyfél fejében jelenik meg és egyre több helyen jelenik meg, mint mérhető, alkalmazható mutató. De ki hiszi el a számait annak a cégnek, aki ugyanott a hirdetések kiszolgálásáért is felel? 🙂 Ennek kapcsán jött létre egy egészen új piac, olyan cégek, olyan szolgáltatások sora, akik vállalják, hogy egyfajta független, harmadik szereplőként mérik a hirdetések láthatóságát és riportolják az ügyfelek felé.
A Google megoldása a láthatóság problémájára az ActiveView.
A YouTube is most lépett egyet, amikor is bejelentette: lehetőséget biztosít a hirdetők számára, hogy bizonyos cégeken keresztül mérhető legyen a hirdetések láthatósága.