Nem is olyan régen, egy ügyfelemnél egy kellemetlen beszélgetésbe keveredtem. Arról meséltem éppen, hogy a YouTube milyen nagyszerű terület lehet hirdetésre, amikor az ügyfél közölte, hogy a YouTube az 14 éves hülyegyerekek játszótere, és nem csodálkozna rajta ha az derülne ki hogy csak a fiatalok nézik. Persze egyértelmű (mint a legtöbb helyen az interneten) hogy a fiatalok elfogadási hajlandósága magasabb, könnyebben vesznek egy akadályt, de hogy csak a fiatalok néznek YouTube-ot, az természetesen marhaság. Hiszen a kedvesem itt szokta megnézni a külföldi versenyeken futó lovakat, utazás előtt megnézünk egy pár videót, hogy melyik várost válasszuk egy hétvégi kiruccanásra, ezernyi dologra használjuk mi is.
De a beszélgetés rámutat egy egészen fontos dologra, arra, hogy amikor az internetről beszélgetünk, át kell alakítanunk egy csomó beidegződést, és másképpen kell a reklámokra, kampányokra gondolni.
Klasszikus eset, amikor a marketinges azt mondja, hogy a városlakók július eleje és augusztus 20-a között elmennek Budapestről, ezért óriásplakátot nem tervez erre az időszakra (de tervez más a kivezető utak mellé, stb). De eközben hiba lenne azt gondolni, hogy az emberek nem neteznek, nem keresnek valamit, nem olvasnak híreket vagy időjárásjelentést a neten. De legyen, mondjuk hogy nem keresnek. Akkor nem kell fizetni, hiszen a kattintásokkal árazott PPC hirdetéseknél ez a helyzet. Persze bannert időalapon vásárolni az már közel van az óriásplakáthoz. Nagyszerű példa az a pár ügyes és értelmes ügyfelem akik a Karácsony és szilveszteri szezont arra használják, hogy olcsó (alacsonyabb a verseny szintje) kattintásokat és ezzel olcsóbb konverziókat hozzanak az ünnepek alatt. Mert butaság azt hinni hogy az emberek nem ülnek le a gép elé néha. Menedzserek sokszor ilyenkor adnak maguknak időt arra hogy átgondoljanak dolgokat, magánügyeket intézzenek, stb.
Mondjuk ki, aki megpróbálja ráerőszakolni a „mass marketing” tanulmányait az internetes hirdetési formákra, technikákra, az vesztett. Még mielőtt elkezdte volna.
Tipikus hiba (és jajj, milyen sokszor láttam vagy hallottam már), hogy ha mindenki a fészbúkon nyomul, akkor menjünk mi is oda, majd a recepciós lányok lájkolnak ebédidőben. #epicfail – és aki nem tudja ez mit jelent, akkor nézzen utána miért kettőskereszttel, és miért ezt írtam. De ugyanígy tipizálható hiba amikor a marketinges felteszi a következő kérdést: Kik a YouTube látogatói? Van róla látogatottsági statisztika a magyar közönségről?
Persze, biztosan van, de ha megcélozzuk mondjuk PPC-vel a YouTube-ot, akkor nincs rá szükség. Hogy miért? Mert az az idő elmúlt.
Tudom, bannereket lehet úgy vásárolni még, hogy a legjobb célzás amit a médiatulajdonos adni tud, hogy az autós rovatba teszi a férfiaknak szóló hirdetéseket, a gazdasági rovatba a bankokról szólókat. De KÖNYÖRGÖM, mikor tűnik már fel valakinek, hogy 1.000.000 Ft-os banner kampány hoz 250 átkattintást, az 4.000 Ft per látogató? És laza 0.1%-os átkattintási arány… Tudom, a banner az image építő dolog, és egyébként is. De PPC eszközökkel is lehet tuti banner kampányokat tolni, érdekes módon amikor tartalomfüggő célzást alkalmazunk, akkor a bannerek tudnak akár egész % átkattintási arányt is. Hoppá! De miért is?
Mert olyan embereknek jelenik meg, akiket a banner érdekelhet. Hogy milyen státuszú, hány éves, hol lakik az senkit nem érdekel, egy biztos, őket érdekli az amit látnak/kaptak.
És ha majd lesz magyar TeCső, akkor lesz itthon is ilyen célzás. Érdeklődési terület szerint. Aki downhill bicaj videókat néz, aki tuti célcsoport egy fejre rögzíthető videókamerához, vagy aki vízalatti videókat néz Baliról, azt feltehetően érdekli a búvárkodás.
És végre nem a bull*hittelés megy majd a mindenféle státuszokról és célcsoportokról, hanem a célzást meg tudjuk adni MINDEN EGYES felhasználó esetében. Mondom minden egyes felhasználónál, minden egyes keresésnél, egyenként. Csak ezt kell megérteni. Nem csoport, nem célcsoport, nem sok ember együtt, és reménykedünk hogy a 30%-ukat tényleg érdekli a termékem (ugye, banki befektetés, adott társadalmi státuszú, lakhelyű, életkorú célcsoport, és jó ha 5%-t érdekli a dolog. De ha odatolok egy hirdetés a „befektetési lehetőségek” keresés mellé, máris jobban eltalálom azokat akiket ez érdekelhet.
Sajnos a klasszikus banner piac egyszerűen elment a lehetőség mellett. Nem fejlesztett ki célzási lehetőségeket, hatékonyabb formákat, egyszerűen jól elvoltak és számolták a pénzt.
Hallottál mostanában olyat, hogy egy sales-es azt javasolja, mondjuk hogy napos időben hirdessenek cabrio-kat, és hétvégén családi autókat? Ugye? Egyszerűen nem készültek fel rá. De a marketingesek sem, vagyis pariban van a két csapat.
De a kínálat sokkal rugalmatlanabb mint a kereslet. Először megjelenik a kereslet (a marketingesek igényei), és követi majd a kínálat. Remélem. De addig is, tessék kérem a XXI. században megtanulni a social status mellett azt is, hogy van olyan hirdetési forma ahol ez nem szükséges.
