Ma beszélgettem telefonon egy ügyfelemmel, és a téma a becsület volt. Valahogy oda jutottunk, hogy jobb azokkal dolgozni akikben bízhat az ember, és aki nem hajlandó belemenni a körbetartozásba, hazudozásba, későn fizetésbe.
Még akkor is, ha a versenytársak ebben nagyon jók, ügyesebben lavíroznak. egyetértettünk abban is, hogy egyszerűbb a dolgokat tisztán tartani, és a sok kavarás helyett a munkával foglalkozni. És reménykedünk hogy hossuzú távon mégiscsak kifizetődő.
Érdekes volt az időzítése a beszélgetésnek. Két nappal ezelőtt írtam egy ügyfelemnek, hogy a fix három hónapos szerződésünk lejárt. A feladatom egy account alatt futó kampányok optimalizálása volt, tesztek, kísérlezetések, kihozni a legjobbat belőle. A megbízás érdekessége az volt, hogy a megbízó nagyszerűen ismeri a keresőmarketing lehetőségeit, mégis úgy döntött hogy szakemberre bízza.
A végén azonban úgy érztem, hogy az elején túlbecsültem a munka mennyiségét, és annak ellenére hogy az ügyfelem elégedett volt, én mégis felajánlottam a szolgálataimat további egy hónapra, free of charge. Mert ez éreztem korrektnek.
Hiszek abban, hogy egy elégedett ügyfél ajánl majd, és jön a következő.
Naív vagyok?
