… momentán (szerintem) mindenkinek aki a piacra dolgozik.
Egy kis háttér: A Smashing Magazine lehozott egy cikket, miszerint a felhasználók mennyire gyakran használják az iPhone programjaikat (ingyenes illetve fizetős progikat).
Ez eléggé megdöbbentő grafikon. Ugyan a fizetős programokat kicsivel többet használják az emberek, de eléggé gyorsan leszoknak róla.
A megdöbbentő számomra viszont az, hogy a levont tanulság nem az volt, hogy ebből a szoftver fejlesztők tanuljanak, hanem az az elemzés, amely szerint így nem működőképes a hirdetésen alapuló üzleti modell, ergo fizetőssé kell tenni a programokat.
Nem kételkedem, kifogástalan a logikája onnantól hogy készen van egy termék, és azt kell eladni. Vagyis erősen sales-es beállítottságú, termékkközpontú.
Ha egy kicsit hátralépünk, és arra gondolunk hogy a dolog innentől arról szól, hogy olyan terméket próbálnak meg „lenyomni a fogyasztó torkán” ami neki láthatólag nem kell, akkor láthatóvá válik a hiba forrása.
Mi lenne ha olyan programokkal lepnék meg az iPhone felhasználókat amit örömmel használnak, napjában sokszor, sokat, és hosszú időn keresztül? Akkor hirtelen megfordulna a dolog gazdaságossága. Egy ilyen termékért
1, Sokkal többet is hajlandóak lennének fizetni az emberek
2, Ha ingyen lenne, akkor a használat során óhatatlanul megtörténő hirdetési kattokból jönne komoly bevétel
3, A cég friss termékeit a régi „goodwill”-je adná el.
Vagyis itt az ideje olyat fejleszteni amit az emberek szeretnének, nem pedig eladni a századik használhatatlan Sudoku-t vagy Tennivalók listát…
A téma azért érdekes, mert ez a hozzáállás (mármint az eladni a rosszat) nem csak az iPhone-ra fejlesztő cégeknél tapasztalható. Nap mint nap látom. A túl gyorsan piacra dobott és használhatatlan oprendszertől a napszemüvegig, a rohamtempóban fejlesztett autótól a műszaki cikkek sokaságáig.
Talán itt az ideje megtanulni a leckét, és olyannal kijönni amit az emberek megvesznek, használnak, értéknek tekintik. És a marketingre is kevesebbet kell fordítani.
