Egy(?) szép(?) új(?) világ

Nagyon sokat agyaltam a blogomról az elmúlt egy hónapban, ráadásul az év vége kivette belőlem az energiákat, és jól el is maradt a blogírás.

Az agyalás tárgya az volt, hogy hogyan tovább. 2006 nyara óta írom a blogot, és azóta sok minden változott. Egy dolog nem, 2011 van, és én továbbra is a PPC hirdetésekkel foglalkozom, bár már nyitott a vállalkozás (igen, többen vagyunk már) egyéb, de szigorúan csak az online marketing területhez tartozó témában is tanácsadni, és dolgozni. (nem, a SEO még mindig nincs, nem is lesz). De maradjunk a PPC-nél.

2006 és 2011 között van egy lényeges különbség. A mi kis hazai piacunk is megismerte a tartalomfüggű hirdetési formát, menet közben lett Google képviselet, komoly szereplő lett az Etargetből (ezerrel fejlesztenek), tisztult a piac (persze megjelentek és szaporodnak az AdWords átverős cégek, netcápák, van itt minden kérem).

Ráadásul a blogvilágban is megjelentek olyan szereplők, akik pontosan ugyanazt a témát fedik le mint én (amikor indultam nem nagyon volt szakmai blog ebben a témában). Azóta például a Duracell Tomi (Geiger Tamás) sokkal pontosabban és kimerítőbben számol be a friss változásokról mint én). Legalább (ha nem nagyobb) lendülettel és lelkesedéssel, mint én amikor én kezdtem 5 éve.

Az elmúlt 5 évben lehetőségem volt együt nőni az ügyfeleimmel, és menet közben az ő igényeik is megváltoztak. Az elején még arról beszélgettünk hogy mi ez a PPC, most már nagyon is képben vannak, ami érdekli őket, az a stratégia, a fejlesztések és hogy azok mire használhatóak. Vagyis egy lépéssel már túl a dolog technikáján. Egyre kevesebb olyan kérdést kapok hogy mi a különbség a search és a content között, vagy hogy  miért nem látják a hiretéseket amikor éppen rákeresnek. És egyre több kérdés érkezik arról, hogy  mobilokra hogyan lehet eljutni, kérések hogy teszteljünk különböző ajánlatokat, vagy pontos ROI vagy Cost/Conversion célokkal születik meg egy kampányterv. És ez jó, ennek örülök így érdekes is amit csinálok, ráadásul olyan pályán ami mérhető, objektívan, számok alapján értékelhető.

Vagyis innentől már olyan mint amikor megtanult az ember autót vezetni. Az elején a technika a lényeg, begyakorolni és készséggé tenni a pedálok használatát, hogy mikor hová nézek, vagy az indexelés, és amikor ez rutinosan megy, onnantól lehet a gyakorlati dolgokra koncentrálni, autóversenyre felkészülni, utazni, közlekedni (kinek mi a célja az autóvezetéssel).

Felnőtt a blog, felnőtt a cég is. Ma már az ügyfeleim jelentős része nem kkv, és nem havi 30 ezer forintot költ. Tavalyi évben sokszázmillió forint pontos elköltését menedzseltük, és a havi sokszázezer forintos költési szinten, abban a magasságban mások a célok, a problémák. Persze vannak (és fontosnak érzem hogy legyenek!) kisebb ügyfeleim is, de jó érzés az a lehetőség, hogy megválogathatom hogy kikkel szerződöm. Akinek tiszta a feje, pontosan látja a céljait, el tudja mondani, belelát kicsit abba amit csinálok, és érzem hogy őszinte, egyenes válallkozó, azoknak mindig örömmel dolgozom. Akik pedig már az elején zavarosan fogalmaznak, sokat ígérnek, vagy már az elején bele próbálnak húzni a megállapodásba valami mutyit, vagy megpróbálnak meglengetni valami jövőbeli nagy bizniszt, na velük nem*.

Na az ilyen ügyfelekkel nem érdemes foglalkozni.

Visszatérve a bloghoz,  vannak témák, és területek, ahol úgy érzem jókat írok. Ahol egy kicsit keverednek a diszciplinák, ahol használhatom a marketinges tudásomat, reklámos tapasztalataimat, kicsit átfogóbb képet (vagy tanácsokat) tudok adni.

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg kollégáiddal, ismerőseiddel is,  hogy ők is értesüljenek az itt leírtakról:

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: reddit
Megosztás itt: email
Megosztás itt: print

Legfrissebb cikkeink