Képzeld el a következőt: Van egy nagyszerű ügyfeled, és egy nagyszerűen összerakott kampányod. eddig fkokzatosan építgettétek közösen a kampányt, apró büdzsé lépésekkel felfelé. Minden szép és jó, amíg egy nap az ügyfél előáll a kéréssel: Annyira jók a kampányok, növeltük a gyártókapacitást, emeljük a büdzsét a mostani tízszeresére!
Boldog vagy, mert ez nagyon jó, az ügyfél örül, ujjé.
És akkor jön a feketeleves. Az első héten egy fikarcnyival sem jön több vásárlás, de a második héten is csak halványan emelkedik. Az ügyfeled őrjöng, ideges, hiszem most hetente költ annyit mint előtte 2,5 hónap alatt, minden hiába, magadba roskadsz.
De van megoldás, hiszen egy dolog hiányzott a képletből: a türelem.
Egy büdzsé emelésnek azonnali a forgalomemelő hatása, de nem azonnali a konverziós hatása. Érdekes, mert egy kampány leállításakor azonnali a konverziók leállása is, indításkor viszont mintha csúsznának a dolgok.
A titok ott van, hogy az emberek impulse vásárolnak csokit a benzinkútnál, de amire rákeresnek, az biza már nem impulse sales. Átgondolja, agyal, árakat hasonlít, szűkíti a termékek körét, újból keresgél, és szépen, lassan jut el a vásárlási döntésig. (Írtam már erről, akit érdekel olvasson vissza itt)
A vásárlási döntés lépései:
vágy » első keresés » összehasonlítások » első körös nyerők » újabb keresések » döntés hogy mit » keresés hogy hol » döntés hogy hol
(valami ilyesmi, egyénenként, helyzetenként, vásárlás típusa szerint változó)
És akkor még nem vettük bele a képbe azt, hogy sokszor nem egy ember dönt, vannak többen is akik együttes véleménye számít (például család).
Vissza a példához. Ha CSAK az aktuális eredményeket nézem, akkor a z eredmények lehangolóak, borzalmasak. Ha viszont sikerül kideríteni a vásárlások időbeli eltolódását a hirdetéshez képest, akkor nem esik bele az ember a csapdába, és nem állítja le a hirdetéseket azonnal.
Tanulság? Idő kell amíg kikel a kiscsibe.
