Képzelj el egy céget.
A neve és a tevékenysége nem fontos most.
A cég arról híres, hogy minden jól működik benne. Nem kapkodnak, de haladnak előre. Az alkalmazottak tudják hogy mit csinálnak, alacsony a fluktuáció. Nem fizetnek kiugróan jól, de még soha nem volt leépítés válság idején. A cég amolyan „svájci óra”. Precíz, pontos. Mindig és mindenben.
A költésgelszámolásnak megvan a maga módja, csak egyféleképpen, és ügyesen kidolgozott elvek szerint lehet kérni. De a scannelt és elfogadott számlák elleértéke aznap rákerül az alkalmazott számlájára.
A szabadságot előre kell tervezni, de ha ez így van, akkor a kérelemre a válasz aznap megjön.
A beszállítókat időben kifizetik, és ezért a termékeik és szolgáltatásaik is időben mindig ott vannak ahol kellenek.
A könyvvizsgálójuk szereti őket, mert átlátható a cég könyvelése, rendben adóznak, és nem akarnak csalni, kavarni vagy kibújni a felelősség alól.
A cég vezetői ugyanott ebédelnek ahol az alkalmazottak. A kaja szinte ingyen van, az étkezők kulturáltak, és senki nem akarja hazavinni a zsebében a kaszinótojást.
A céges autót magáncélra is el lehet kérni. Az igazgatók is ugyanazokkal a modellekkel járnak, igaz ők személyes használatra is kapták folyamatosan.
A cég támogatja a szabadiső hsznos eltöltését, az alkalmazottak egy mindenre kiterjedő cafeteria rendszerből válogathatnak. Belső fittness terem, színház és opera belépők, bérletek, sok sok juttatás.
Vannak belső klubok, a cég rendelkezésre bocsájtja a termeit munkaidőn kívül.
A gyerekeknek Mikulás és sokféle ünnep, ajándékok.
Persze nem létezik az ideális cég. Vannak viták, problémák, de alapjaiban mindenki szereti a helyet. Mert kiszámítható, korrekt.
Egy nap új vezérigazgató érkezik. Másnap sokkal nagyobb autóval jön be dolgozni mint a kollegái. Átbútoroztatja a szobáját horror pénzből, majd másik irodába költözik. A haverja cégétől vásároltat nyomtatókat és számítógépeket, de azok egytől egyig selejtesek. Részegen a folyosón belevizel a virágvázába. Elkezdi bevinni a cég vezetőségébe a haverjait, a tapasztalt régi embereket megpróbálja elvadítani.
Egy idő után süllyed a morál, már középvezetők is elkerülik a koszos vécéket, és a virágvázába vizelnek, hamuznak, cigiznek az asztaluknál, és lassan elkezd zülleni a cég.
Ez egy cég. Ha beborul, az rossz sok sok embernek, a beszállítóknak és a vevőknek, a dolgozóknak és a részvénytulajdonosoknak.
Képzeld el ugyanezt egy országgal.
