Ma van a hivatalos Steve Jobs Day. Vannak akik ma felöltöztek Steve kedvenc fekete magasnyakú pólójába, kék kopott farmet, és edzőcipőt húztak. Én megpróbálom a magam módján, a saját Mac múltammal kicsit szebbé tenni ezt a napot.
Kevesen hagytak ilyen elképesztően erős nyomot maguk után a történelemben. Igaz, vannak politikusok, vagy pár művész akikre emlékezni fog az utókor, sőt, még szeretnek majd az emberek úgy öltözködni ahogyan ők tették. Érdekes, hogy elég sok ember ezek közül kerek szemüveget hordott. Ghandi, John Lennon, és Steve is.
Felöltözni iránta érzett tiszteletből, csak pár esetről tudok, ott van ugye a Törülközőnap Douglas Adams tiszteletére, és más nem is nagyon jut most az eszembe. Vagyis ha jól végiggondolom, ez azért mond valamit arról az emberről aki nem is olyan régen ment el.
Létrehozott valami olyat ami megváltoztatta a személyi számítógépekről alkotott képünket. Mert egy ilyen gép lehet – akár – szép is, emberközeli, és – akár – működő is.
Valamikor 1991 környékén találkoztam először Macintosh géppel, bevallom, akkor nem szerettem. Azt hiszem ez a modell volt az asztalomon (ezt örököltem a cég tulajdonosától amelyet akkoriban vezettem):
A gép működött, de drága volt a szervize, a perifériák, és úgy döntöttem, átáll a cég (az akkor sokkal erősebb, és kezelhetőbb, olcsóbban fenntartható) PC-s vonalra.
Laza 15 évvel később vettem meg az első iPod-omat, egy 30 gigás classic-ot:
És innentől felgyorsultak az események. Lenyűgöző volt hogy ez egy használható eszköz, óriási, addig nem látott kapacitással, és az iTunes ellenére is szerethető kütyü.
Nem is volt meglepetés, hogy az iPhone piacra kerülése után fél évvel vettem egy függetlenített verziót az eBay-en.
A következő lépés egy MacBook Pro laptop volt két évvel ezelőtt, amikor is elérkezettnek találtam az időt arra, hogy váltsak. De még nem voltam benne biztos, és óvatos lépésként még csak egy laptop-ot vettem, de megvolt mellette az asztali PC-s gépem.
Meggyőző volt a gép, egyszerűen csak működött. Mindenféle mellékszál nélkül, csak úgy. Használható, és a munkát segítő gép. Nem kellett vele túrni a netet, hogy miért nem működik a Windows alatt mondjuk az Office, hanem csak használni kellett. Fura érzés volt amikor erre először rájöttem, hogy már hetek óta használom, de még nem volt vele bajom (az egyik legfurcsább hiányérzet amiben eddig részem volt)
Később jött egy iPad is a családba, az az utazós, nappaliban netezős cucc. Mostanában a kislányommal azon nézegetünk fotókat és videókat.
És befutott szépen a következő iPhone, egy Apple TV (1-es, 160G vinyóval), és tavaly végleg letettem a Windows gépet. (És soha nem is akarok visszalépni – a 27 colos iMac nagyszerűen működik). Azóta dolgozom és nem tweakelem a winfost. A felszabadult óráimat pedig a családommal töltöm.
Az eddigi router helyett lett egy Apple termék (Airport Extreme), ezzel nem dől le naponta a net, amióta betettem nem kellett újraindítani. Ez is idő spórolás.
Érdekes mellékszál hogy a PC World helyett most a MacWorld-öt olvasom. És a cikkek ebben nem arról szólnak, hogy hogyan lehet hibamegoldani, hanem hogy hogyan kell használni a gépet. Munkára vagy szórakozásra, de használni. Most valami ilyen a munkaállomásom:
Szóval Steve az én világomat szebbé tette. Használható eszközt adott a munkámhoz, és szép dolgokat a szórakozáshoz.
Köszönöm Steve, R.I.P.
