Konzervatívan, költségek alapon?
Alapanyag költsége + 15%
Vagy versenytársakhoz igazítva?
Amit a piac a legnagyobb konkurrensnek fizet +-20%
Vagy esetleg fix áron dolgozol?
X Ft / hó
Vagy mondjuk szezonálisan?
Csúcsidőben kétszeres áron, szezonon kívül fele áron (szállás)
Vagy például aukciós módszerrel?
Ha egy cikk kelendő, akkor felmegy az ára, ha nem keresik, akkor lemegy (eBay, AdWords)
Vagy esetleg profitarányosan?
Vagyis vállalva a kockázatot, pusztán sikerdíjjal.
Vagy mondjuk időzítve?
Ha jó előre fizetnek érte akkor olcsó, drágul ahogyan közeledik az időpont, és hirtelen leesik az ár ha nagyon közel értünk (repjegy)
Mi van akkor, ha valaki felrúgja az eddig, a piac által elfogadott árazási módszert, és hirtelen mindenkivel szembe megy és elkezd másképpen árazni?
Első lehetőség, hogy elszáll mint a győzelmi zászló. Megváltoztatja a piac szokásait, kompetitív környezetet teremt, mindenkinek jót tesz (kivéve azokat akik nem szeretnek versenyezni). Ennek igazi jó példája volt a Google AdWords. Megváltoztatta a piacot, teljesítmény (katt) alapúvá tete az árazást, és ez jó mindenkinek.
A második lehetőség az, hogy átláthatatlanná válik. Igazi példa erre a mobilcégek árazása (szóljon aki átlátja!), vagy a repjegyek. Az első esetben a cél a ködösítés (ne lehessen árak alapján összehasonlítani őket), a második esetet senki sem érti. A mobilosok átazási stratégiája bejött (mert még nincs senki a piacon aki mondjuk percdíj nélküli, fix havi díjas szolgáltatást ajánl – ígérem, lesz!), a repjegyek esetében a fapadosok megjelenése egyszerűen agyonvágta a túlhízott és túlbonyolított árazási rendszerüket (akkor is eladnak első osztályra jegyet amikor nincs is első osztály a gépen – kiderült hogy az osztály az nem kényelmi kategória, csak azt jelenti hogy milyen feltételekkel veszed meg a jegyet).
A harmadik lehetőség hogy egyszerű váltással simán agyoncsapja a cég a maga és a versenytársai piacát. Mondjuk amikor egy szolgáltatást úgy áraz be, hogy komoly upfornt (előre fizetendő) fee, plusz nagyon alacsony havi díj. Ez nyerő stratégia abban az esetben ha NEM akarjuk ott tartani az ügyfelet. Mert az a jó ha fizet, majd 3 hónap múlva elmegy. De ha marad, akkor se számítson semmi jóra, ugyanis ha a cég ezt az árazást követi, akkor folyamatos az új ügyfelek szerzésének pressziója. Vagyis az erőforrások nem a meglevő ügyfelek megtartására (mondjuk korrekt szolgáltatással) összpontosul, hanem az új ügyfelek megszerzésére, a növekedésre. Ez az árazási modell hoz egy állandó növekedési igényt, ami persze a piacnak és a cégnek is rossz. A legnagyobb baj, hogy ezzel az árazással egy fix spirálba kerül a cég, és nincs vége a növekedési igénynek. Lehet tippelni hogy ez mit jelent a szolgáltatás minőségére vonatkozóan.
Mi van akkor, ha bevezetesz egy olyan árazást ami még nincs a piacon, és nyersz vele?
Ha belegondolok, ezernyi olyan árazási modellt ismerek amely változtatásra szorul.
Mondjuk a repjegyek (de ez már változik, bár van még mit, mondjuk last minute, TÉNYLEG percekben mérve).
Vagy mondjuk a parkolás. A mai rendszerben nem valósul meg az amiért létrehozták, hogy csökkentse a városok forgalmi terhelését. Miért ne drágulhatna a parkolás csúcsidőszakban, és lehetne olcsóbb azon kívül? Vagy miért ne lehetne drágább az utolsó 10 hely egy 100 férőhelyes parkolóban, de olcsóbb az első 10 hely? Miért ne lehetne drágább a kihasznált parkoló, és olcsóbb a kihasználatlan?
De sorolhatnám. Mi az oka, hogy a romlandó áru nem lesz percről percre olcsóbb a pénteki (vagy szombati) zárás előtt (ezt a trükköt már 20 éve láttam Finnországban, ott péntek este minden órában olcsóbb volt a banán és a gyümölcsök, mi diákok pedig erre játszottunk és akkor vásároltunk)
A sípályákon a fix áras jegy arra ösztönöz, hogy egyszerre, csúcsidőszakban síeljen mindenki. Pedig a kispénzűek – akár – felkelnének hamarabb is ha olcsóbb lehetne a feljutás akkor.
Az autópálya is fix áras. Miért is?
A dugódíjnak is csak akkor van értelme, ha figyelembe veszi mindig az aktuális (percre pontos) forgalmi adatokat.
A légkondik ára lemegy télen. A beszerelés díja miért nem?
A gumisok csúcsra járnak kétszer egy évben. Miért nem próbálják meg elosztani a terhelést azzal, hogy akciós áron dolgoznak a szezon előtt, és tripla áron mondjuk normál munkaidő után, vagy éjjel?
A ruházati boltok januárban leértékelik a maradék készletet, mert kell a pénz a tavaly megrendelt tavaszi kollekció kifizetésére. Miért nem bocsájtottak ki olyan vásárlási utalványokat decemberben, amellyel 50%-on lehet vásárolni januárban? Lehet hogy többen lennének a boltokban?
A legtöbb szolgáltatást nehéz jól árazni, hiszen a piac nehézkesen fizeti meg a prémium szolgáltatásokat. Erre mindenki lefelé megy az árakkal, vagy trükösen áraz (később derül ki hogy még ezt is meg kell venni hogy működjön a dolog, meg azt is). Persze ilyenkor a piac is hibás, mert mindenki az olcsót keresi, de a legjobb minőségű szolgáltatást várja.
Én ezért vettem ki séhány prémium szolgáltatást az alap szolgáltatásokból, így aki a legolcsóbb árat kéri, az meg is kapja, de nem jár hozzá a soknyelven hirdetés, a Website Optimizer, vagy mondjuk a heti rendszeres és részletes jelentés. (de ez nem utólag derül ki, ezt előre jelzem!)
Szóval? Te hogyan árazol
Az alapötlet innen, de tovább dolgoztam rajta, szóval ez derivatív munka… 🙂
