És nem biztos hogy a jó irányba.
Sok sok dolog késztetett erre a bejegyzésre, előre szólok, filózgatás lesz belőle, érzem. Politikába nem nyúlok bele, mert az a legelkurvultabbb foglalkozás amivel eddig életemben találkoztam (beleértve a szexmunkásokat is, még őket is többre tartom).
Inkább a mai magyar helyzetre gondolo, az üzleti életben tapasztalható etikai normákra.
Tapasztalat: Egyre töbet hazudnak a cégek, a vezetőik, megpróbálnak átverni, arra játszanak hogy nem fizetnek, későn fizetnek (és közben befektetik a pénzt), stb. Valahogy az élet minden területér kiterjedt ez a morális rothadás. Az autósok tulakodnak, elfelejtettük az udvarisságot, nem erény ha valaki előreenged valakit vagy éppen egyszerűen kedves. Emlékszem hogy amikor hazajöttem pár hétre Ázsiából, itthon egyszerűen hülyének néztek, mert mosolyogtam, kedves voltam, köszöntem a boltban, és látszott rajtam hogy nem vagyok depressziós.
Kezdjük az elején. Pár száz évvel ezelőtt létezett egy polgári társadalom, ahol az értékek (hellyel-közzel) a helyükön voltak. A társadalom megbecsülte azokat akik tettek a közjóért. És voltak olyan emberek akik tettek. A becstelen embert megvetették, a becsület pedig a szegényektől a gazdagokig, univerzális érték volt. A skála egyik végén a becstelen, a másik végén a becsületes.
Ma a skála egyik végén a szerencsétlen, a másik végén a sikeres ember áll. Mindegy hogy mivel érte el a sikert, a siker az siker. Ja, hogy az oda vezető úton hazudott, csalt, lopott? Hmm, okos, ügyes ember, de végül is sikeres nem? – gondolják sokan. Bárcsak nekem is lehetőségem lenne a húsosfazék közelébe kerülni!
(vagyis nem arra gondol a polgár hogy lopott, és ezzel engem, téged és mindenkit megkárosított, inkább arra hogy neki ez miért nem sikerül.)
Cégeknél egyre gyakoribb, hogy a pénzügyi helyzetre hivatkozva kérik a 30 vagy akár 60 napos fizetést utólag számlázással (vagyis így akkor 90 napos csúszás), majd ha valami nem tetszik, akkor a ki nem fizetett számlákkal próbálják sakkban tartani a vállalkozót.Arcátlan és pofátlan, de ez van. Ha nem tetszik, akor jön még 100 másik beszállító aki örül ezeknek a feltételeknek is.
De olyat is ismerek hogy kérik hogy a médiaköltés is finanszírozd meg, majd nem fizetik ki. Vagyis nem a saját munkadíjaddal úszol be, hanem annak sokszorosával (rossz helyzetben). És mehetsz perelni. 4-5 év, idegeskedés, utazgatás, és a végén kiröhögnek, mert megszűnt a cég addigra, vagy eladták egy homeless-nek…
Mivel szolgáltatok (és azt visszavenni nehézkes), ezért megpróbálok úgy szerződni, hogy előre számlázom a munkadíjam, és ha a következő számlázásig nem érkezik be a pénz, akkor nem folytatom a munkát. Többszörösen nehéz helyzetben vagyok az EVA miatt, mert ott az Áfánál magasabb összeget kell befizetnem, és ha az ügyfél nem fizet, akkor így jártam.
Szóval becsület.
Reégebben olyan emberek kerülhettek politikusi székbe , akik már teljesítettek valamit az életben. Femutatták hogy képesek vezetőként viselkedni, emberi kvalitásaik olyanok hogy alkalmasak politikusnak, vagyonuk a biztosíték arra hogy nem akarnak majd ebből megélni (sőt). Gondoljunk a nagy magyarokra.
A polgári réteghez tartozott a katonatiszt is. Akiről az a mondás járta, hogy „Fizet mint a katonatiszt”. Mert a legnagyobb sértés volt egy katona becsületét megkérdőjelezni. Vigyáztak is rá rendesen.
És it vagyunk, 2010-ben, amikor a siker magasabb státusz mint a becsület. Vagyis ha nem fizetsz, akor lehetsz sikeres.
Felfordult a világ…
