Olvasom egy szakember infotermékét az AdWords-ről. Érdekes, szórakoztató, kezdőknek még akár ajánlanám is, de ott a végén az a fránya utolsó oldal. Két, nagyon fontos pontot érint, és nagyon mellényúlt (szerintem). Nézzük egyenként.
Az ügynökségek csak akkor tarthatják meg a „működési engedélyüket”, ha hozzák a Google számára – az egyébként igen magas – havi forgalmukat (…)
Naaa, ugyan infotermék meg minden, de azért kéne ragaszkodni a tényekhez…
Pontosítok:
A Google nem ad ki „működési engedélyt” a rendszere kezelésére. Létezik egy minősítés, amely egyéni vagy ügynökségi szinten adható, magánembernek sikeres vizsgához, valamint egy komolytalanul alacsony összeghez kötött (a minősítést akkor adják meg, ha az általa kezelt accountok költése az elmúlt 90 napban több volt mint 1.000 dollár (azaz 200.000 Ft). Aki ezzel foglalkozik nap mint nap, annak fura lenne ha nem lenne meg az ügyfelei összköltése napi 2.200 Ft….
Az ügynökségi minősítéshez legalább 2 egyéni minősítettnek kell az ügynökségen lennie, valamint ott a limit 100.000 dollár az elmúlt 90 napban. Ez bizony emberes költés, kevés ügynökségnek van meg emiatt a minősítése Magyarországon. De aki figyelt, az látta hogy a szakmai viszga NEM céghez, hanem emberhez kötött, vagyis az ügynökség minősítése „kvázi” egy státusz, mint előfeltétel. Ráadásul ahol eddig versenykiírásban láttam hogy a szakmai minősítést kérik, ott nem volt különbség téve az egyéni vagy az ügynökségi között (hiszen egy ügynökségen is emberek fogják kezelni az accountot.
és a mondat második fele:
(…) ettől egy kicsit én úgy érzem, hogy nem annyira motiváltak költségeink lehető legalacsonyabb szinten tartásában – annyira biztosan nem mint az, aki a saját pénzét költi…
Ismét egy prekoncepció, amely alapjaiban téves. Amikor az ügyfelemnek dolgozom, akkor általában NEM azt mondja hogy 100 látogatót várok, hanem hogy havi 100e Ft a keresőmarketingre szánt pénz. Ha ügyesebben dolgozom, akkor ugyanabból a keretből több látogatót hozok az ügyfelemnek.
De egyre ritkább az, amikor a kattintások ára a döntő tényező. A lényeg a konverzió (eladás, feliratkozás, válasz, akármi), vagyis azokra optimalizálom a kampányt.
Amit írt az akkor igaz, ha előre kifizeti nekem a megbízó az éves (vagy egész életre) a megbízási díjat, és onnantól nem érdekel hogy mi lesz vele. De aki korrekten dolgozik az általában havi munkadíjért dolgozik, és mint ilyenért minden hónapban adom a tudásomat. Közben képzem magam, az egyik ügyfélnél szerzett gyakorlati tapasztalataimat beépítem a másik ügyfél kampányába, oda és vissza. Mint a könyvelő, aki kér egy állásfoglalást az egyik cég ügyében, majd a másiknál már (ismerve a választ) alkalmazza a szabályokat.
Te magad könyveled a céged? Miért nem?
Nekem a Google AdWords egy olyan focipályára hasonlít amelyen most még kevesen játszanak. Két kapu van (még), néhány csapat (változó számban), folyamatosan megy a foci (éjjel-nappal), a szabályok elolvashatóak ugyan, de folyamatosan változnak, a pálya mérete sem stabil, sok labda van a pályán, a kapuk mérete és száma változik, valamint lehet gólt rugni a pályán kívül is, de ott meg kell találni az elrejtett nekünk szóló kapukat (tartalmi hálózat). Ráadásul egyre több kapu van a pályán is, egyre zsúfoltabb a pálya (egyre több csapat játszik egyszerre), és fizetni kell a passzokért (CT), viszont pénzt ér a gól is (konverzió). Pályára lépni csak egy sikerességi szint felett lehet (QS). Adott egy csomó elemző eszköz (rendszer), és hajrá, lehet játszani. Az okosabbak egy idő után feladják, és megbíznak profikat hogy helyettük focizzanak. Ez persze nem zárja ki hogy lesznek amatőr de hihetetlenül sikeres játékosok. Mert vannak most is. (Tényleg olyan mint könyvelni egy céget Magyarországon! Folyamatosan változó környezet, pontosan nem követhető és ki nem számítható jogi környezet, szubjektivitást megengedő jogalkotás, és egyébb nyalánkságok).
És jön a második téves gondolat:
Egy ügynökség még a legnagyobb jóindulattal és igyekezettel sem fogja sosem annyira megélni a terméket mint a megbízó, aki sokszor évtizedes tapasztalattal a háta mögött pontosan tudja, hogy mit akar eladni, kinek akarja eladni, és a termékről mit kell mondani ahhoz, hogy az vevőre találjon.
Ez egyik oldalról így is van. A megbízó ismeri legjobban a termékét, ebben őt megverni nem lehet.
Csak van egy kis bibi. Az előadás NEM a termékről szól, hanem az eladásról. És az eladásban NEM az eladó a főszereplő hanem a vevő. És a vevőt nem biztos hogy a megbízó ismeri jobban, hanem (akár) egy arra szakosodott cég. Marketing alapok néhányadik lecke. Nem a terméket adom el, hanem a vevő egy igényét elégítjük ki vele. És ez sokszor nem az amit gondolunk. Egy, az elszámolást könnyítő szoftver az eladónak szoftver, a vevőnek időmegtakarítás.
Nagyon sok mellényúlást láttam már lassan két évtizedes reklámügynökségi és marketinges múltamban. Mind ugyanazzal a mondattal indult amit itt olvastam.
A versenytásak meghatározása a fentiekből kiinduló folytatólagos tévedés szokott lenni, és csak rontja a helyzetet. Mindenki versenytárs aki ugyanarra a forintra hajt a vevő zsebében mint mi. Vagyis egy fagyinak vetélytársa egy csoki, de egyszerre versenytársa mondjuk a legújabb wii program is, mert a gyerek lehet hogy nem eszik édességet egy hónapig, csak hogy spóroljon a játékra… Vagy egy GPS készülék vetélytársa lehet egy iPhone, mert vagy ezt, vagy azt veszi meg a vevő.
Ilyen, és hasonló tévedésektől tud megóvni egy felkészült szakember. A termék az első lépés, de még nagyon messze van az eladástól. A termék és a termék meglevő piacának ismerete – akár – kizárhat abból a lehetőségből amit egy szakember könnyedén átlát (kívülről szemléli a dolgokat – ugye, otthon nem veszed észre a ferde képet, de vendégségben igen), mondjuk azt hogy a termék egy eddig fel nem ismert piacnak tökéletes lehet, eladható és profittal eladható.
De ugyanígy lehetséges hogy a szakember a trendek és a statisztikák elemzésével egy eddig fel nem ismert piacot derít fel, és üzleti lehetőséget teremt. Mondjuk (csak példa!), a keresések komoly része nem az hogy színes képernyős mobiltelefon, hanem hogy mobiltelefon nagy kijelzővel. És máris adott egy piaci rés, akiket nem a legújabb fícsörök érdekelnek, hanem az egérmozit szemüveg nélkül olvasható méretben szeretnék. Nekik elég egy nagyobb képernyő, az összes többi dolog (mp3, kamera, mms, wireless, stb) kihagyható.
Jelzem, ez az én véleményem. Konstruktív vitára nyitott vagyok, viszont azt fenntartom hogy egy infotermék (még akkor is ha ingyenes, és beharangozása egy fizetős cuccnak) számomra kevés így, részrehajló következtetésekkel, apró csúsztatásokkal.
